Szerencsére ma nem volt suli. És kivételesen tudtam aludni. Végre mondhatom azt, hogy kipihentem magam. Olyan jó volt egy éjszakát végigaludni, rémálmok nélkül. Lehet, hogy csak az kellett, hogy kibeszéljem minden bajomat, mint ahogy tegnap este.
Leültem gépezni, már kicsit jobb kedvem volt, de még mindig szardarabnak éreztem magam. Beszéltem Vele, tök normálisan. Aranyos volt, úgy köszönt el, mint általában, mindig azt szokta irni hogy Csók*-*.
Aztán elmentem táncra. Kivételesen alig sminkeltem ki magam. És jó érzés volt, hogy az emberek azt látják aki valójában vagyok. Inez, a tanár, elbeszélgetett velünk. Elég komolyan. Volt egy olyan mondata, ami nagyon megmaradt bennem. Attól még, hogy te igy látod magad, az nem biztos hogy úgy van, és mások is igy látják. Ez egy kicsit erőt adott. És miközben táncoltam, kitáncoltam minden érzelmemet. Olyan jó, mert tánc közben én én lehetek. Ha tehetném, egész nap a táncos ruhámban lennék. Mert az olyan "énes":).
Szóval, ez a mai táncóra felnyitotta a szemem. Még mindig nem érzem magam jól, de jobban.
Azon gondolkozom, hogyan tudnék teljesen önmagam lenni.:| És tudom, hogy csak én tudok cselekedni. Helyettem senki sem lehet "én".
De egyszerűen még mindig nem tudok tovább lépni azon, hogy még neki sem felelek meg. És igaz, ha én nem felelek meg magamnak, akkor neki hogy felelnék meg. De, ilyenkor jövök rá, hogy nem is akarok megfelelni csak végre, végre ÉN lenni. Én tudom azt is, hogy nem vagyok tökéletes, mert senki sem az, de legalább neki lehetnék az. Azt hittem, hogy amikor összejöttünk, akkor ő úgy szeret ahogyan vagyok. De elbizonytalanodtam. Teljesen. És sajnálom. Sajnálom hogy nem lehetek "az" a lány.
Szerencsére ma nem volt suli. És kivételesen tudtam aludni. Végre mondhatom azt, hogy kipihentem magam. Olyan jó volt egy éjszakát végigaludni, rémálmok nélkül. Lehet, hogy csak az kellett, hogy kibeszéljem minden bajomat, mint ahogy tegnap este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése