2012. November 23.

Mai nap. Hmm elgondolkozom azon milyen szóval tudnám jellemezni. De nem találok rá szavakat. Vegyes volt, de nagyon jó nap:). És azt hiszem hosszú is, még ha nem is történtek olyan fontos dolgok.
Szóval kezdjük a sulival. Amit biztosra tudok, hogy soha nem fogok bármilyen labdás sportot űzni. Félek a labdától. De hogy miért?:/ Talán régi rossz emlék. Mondjuk így visszagondolva, engem régen egy csomószor eltaláltak labdákkal. Focilabda a gyomromba, a fejembe, röpivel hányszor eltalálták a fejem, floorballnál, mindig megmaradt a testemen a labdának a foltjai, és kidobóson, azzal a szar medicin labdával mindig tök erősen dobtak meg, ami miatt annak ott maradt a helye. Igen, azt hiszem most már tudom miért félek a labdáktól.

Ezután találkoztam Vele*-* Olyan aranyos volt, ahogy odamentem hozzá megcsókolt, le se szarva azt a sok embert, akik körülvettek minket:D. Jó, hogy a barátai előtt sem viselkedik velem másképp:).
És a következő órám Biosz volt. Tz-t irtunk. Ilyenkor van az, hogy az ember halálra tanulja magát, de mindig pont olyanokat tud kérdezni a tanár amit az ember nem tud. Így szépen betippeltem a válaszokat. Pedig becsület szavamra, én sokat tanultam. Sőt még a párnám alá is betettem a füzetem, hátha..:D.

Aztán az ebédlőben. Te jó ég. Mindenki tudja, hogy utálom, amikor a hajamhoz érnek. Mert sokat kell vele szenvedtem, kemény 5 percet, hogy így beálljon. Szóval az emberek, ezt tudván késztetést éreznek az iránt, hogy a hajamba túrjanak. Ebből lett az, hogy az osztálytársam Gergő ezt ki is használta, én meg egy nagyot sikítottam  és persze, hogy mindenki engem figyelt. De mint amikor egy filmet lestoppolnak. A konyhás kezében megállt a merőkanál, a gyerekek ledermedtek. Hát igen. KÍNOS.
Ebben a szünetben még találkoztam Vele, amikor közölte, hogy ma már nem fogunk találkozni. És akkor leesett, hogy hétvégén sem fogom látni.Az azt jelenti hogy 2 napig. 2 Teljes napig!!!!!!!!! Szóval, elkezdett távolodni tőlem, de még a kezemet épp hogy fogta, akkor közel rántott magához, megforgatott, és megcsókolt. Mint a mesékben, amikor keringőznek. Erről mindig az jut eszembe, ahogy a Szépség és Szörnyetegben táncolnak. Bellen a gyönyörű sárga ruha, és ahogy megfordul, a ruha vele fordul. Olyan gyönyörű az a mese*-*.

Délután mentem táncra. Vagyis, mi voltunk csak ketten Patival. Más nem volt képes be jönni gyakorolni, mert ugye ma nem volt óra, de be lehetett menni a terembe gyakorolni. Éljen a csapaszellem!:)
Nagyon sokat gyakoroltuk a duót. Az akrobatikától azt hiszem holnapra tele leszek kék zöld foltokkal. Igy is van mindkét térdemen egy a medence csontomnál és a vállamnál is. De a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Remélem! Miután befejeztük a próbát, bementünk megnézni egy másik tánccsapatot. Jó volt a tánc, a zene, a hangulat, a csapatközösség. Szóval Patival arra jutottunk, ha nem javul ennél a csapatnál a helyzet, keresünk egy másikat. 

Aztán mivel volt időm, azon gondolkoztam, hogy mi van ha csak egy illúzióba élünk? Mi van ha mindent csak elképzelünk, és senki sem létezik körülöttünk? De komolyan. Csak én vagyok az aki ilyeneken elgondolkozik? És mi van, ha egy elmegyógy intézetes szobába vagyok bezárva és ott összegörnyedve ülök, és ezt az egészet csak elképzelem? 

Aztán gondolkoztam a tegnap előtti papírokon  és hogy miket írtak rám. Azon gondolkozok, hogy az amit leírtak tényleg én vagyok? Mert én úgy érzem hogy nem. Én nem vagyok állandóan mosolygó, az csak egy maszk. Amit már túlságosan is begyakoroltam. Igaz, most valóban boldog vagyok, mert megvan rá az okom. Aztán azt mondják, hogy egy boldogságkapszula vagyok. Olyan jó ezt hallani, de nem érzem azt, hogy az lennék, attól még hogy ezt mutatom az embereknek. Néha úgy érzem magam, mintha csak az egészet aki én vagyok megjátszanám, mert így a legtöbb ember szeret és elfogad. Szóval, egy maszk mögé rejtem azt aki vagyok. Erre szokták azt mondani, hogy aki a legjobban mosolyog, és a legboldogabbnak mutatja magát, az belül a legszomorúbb. Most nem mondom azt, hogy szomorú vagyok, mert jelenleg megvan mindenem. Csak akkor sem érzem azt, hogy én én vagyok. Mert olyan szinten meg akarok felelni másoknak, hogy közben elfelejtem ki is vagyok valójában. 

Huhh de hosszú lett ez a nap:D.

Gyönyörű zene*-*