2012. november 22., csütörtök
2012. November 22.
Ma is hulla fáradt voltam. Tegnap éjfélig tanultam, a semmiért. Jó ez hülyeség, mindig tanulunk valamiért, és legalább később már tudni fogom, de akkor nem tanultam volna meg ennyire, ha tudtam volna hogy mégsem írunk Szuper, én meg emiatt stresszeltem.
A suliban a tanárok teljesen kikészülnek az osztályunktól. Ma 6 óránk volt, abból egy elmaradt, a másik meg nem az egész osztállyal van együtt. Szóval, 4 óra. Azon a 4 órán mindegyik tanár panaszkodott, hogy nem figyelünk, hangosak vagyunk, telefonozunk, fényképezünk, röhögünk, galacsinokat dobálunk, nem lehet minket fegyelmezni. Szóval most állítólag a tanárok elmennek az ofőhöz, és beszélnek vele. Te jó ég mit fog kapni az osztály...
Viszont aki feldobta a napomat az Ő volt*-*.
Ma ugye teljesen ki voltam azon, hogy mi lesz velem meg Rékával, mi van ha már nem is fogunk beszélni többet. Tiszta szomorú voltam, de ma irt és beszéltem vele.. Remélem egy kicsit jobb kedve lett, és ki fog jönni ebből a mély pontból. Mindenkinek van egy ilyen korszaka. Mindenki átéli ezt, és mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb. De ez csak pillanatnyi. Mindig van egy másik nap, amikor elhatározhatod, hogy te ennek véget vetsz, és boldog leszel. Csak annyit kell mondanod, hogy igen, felállok, és semmi sem állíthat meg a boldogság útján. A lényeg, hogy ne mondogasd azt állandóan, hogy te ennyire rosszul vagy, ennyire nem nézel ki jól, stb. Mert minél többször mondod annál inkább beléd rögzül, és annál inkább elhiszed, és ha te elhiszed mások is elhiszik. Ráadásul, ha csak mondogatod a dolgokat, azzal nem vagy előrébb, hiszen a szavak semmit sem érnek. Csak a tettek számítanak:).
Visszatérve hozzá*-* Annyira aranyos. Főleg, amikor állunk, közel húz magához és megcsókol, mindenki szeme láttára, én meg ne ájuljak el:D. Kicsit olyan most ez mind mintha csak álmodnám. Valahogy eltudok különböztetni a rosszabb dolgoktól, és azok megoldódnak maguktól. Jó igaz, ez a mai napra nem igaz, mert szomorú voltam Réka miatt, de végül megoldódott. Na jó, nem, még mindig nem tudok annyira elkülönböztetni a rosszabb dolgoktól:D. De tanulom:D.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése