2012. November 24.

Nem mondanám, hogy kitudtam magam pihenni. Amilyen könnyen elaludtam, olyan nehezen aludtam valójában. Rosszat álmodtam. Igaz, ez még nem tartozik a nagyon rossz álmaim közé, de azért ez sem volt kellemes, hiszen az álom, az kicsit olyan mint a valóság, ezért a félelmet átéreztem. Szóval:
Egy óriási házban laktunk. Már karácsonyi hangulat uralkodott mindenhol. Az utcák is gyönyörűen fel voltak diszitve, a lámpaoszlopokra karácsonyi égők voltak feltekerve, ahogy a házakra is. Szeretem a karácsonyi hangulatot. A hó szállingózott, én pedig forró teát kortyolgatva gépeztem. Anyuék elmentek a házból, valami karácsonyi bulira, igy én egyedül voltam otthon. Egyszer csak zajt hallottam. Kimentem megnézni mi lehet az, azt hittem csak a kutya vert le valamit.

Kinyitottam az ajtóm, és kinéztem a folyosóra, amit jobb lett volna, hogyha nem teszek meg. A már rég üldözött gyilkossal találtam magam szemben. Egy kést tartott a kezében, aminek a hegye egyenesen felém nézett. Megpróbáltam elfutni. Épphogy ki tudtam jutni az ajtónkon, és szaladtam ahogy csak birtam. Szerencsére, hogy a buszmegálló a közelünkben van, igy gyorsan felpattantam a buszra, gondolván, hogy ide csak nem követ. Próbáltam nyugodt maradni, és leültem egy kedves lány mellé. Nem is tudom már mióta buszozhattunk, de elkezdtünk beszélgetni, amikor felszállt egy ellenőr. Nálam nem volt jegy, de a lány felajánlotta hogy ad nekem egyet, de valamiért ez a jegy nem volt jó, igy leszállittattak minket. Látom, hogy a gyilkos fut, utána rendőr kocsik. A gyilkos pont felém futott, kezében a késsel. Azt hittem, le fog szúrni, amikor egy rendőr hátba lőtte, és összeesett előttem. Ekkor a lány, a buszról odafutott hozzá, és azt orditotta hogy apu. És itt felkeltem.
Hogy ennek az álomnak mi az értelme, vagy az üzenete én sem tudom. De a férfi aki a gyilkos volt, már többször is szerepelt az álmaimban.

Délután egyedül voltam otthon, és az álmom után, kicsit paráztam. Amikor megcsörrent a telefonom összerezzentem. Ő hivott*-* Elmesélte, hogy két kategóriában indult a box meccsén, és hogy az egyikben 3ból lett 3. , a másikban pedig 3ból 2. Én azért büszke vagyok rá. Jól érezte magát és csak ez a lényeg. És persze ahogy köszönt a telefonba, hogy: Na, szia édes. Én teljesen elájultam*-* Még mindig nem értem, mivel érdemeltem ki őt.
Aztán tánciskolákat kerestem, hát nem tudom még hogy hogy lesz. Egyik drágább mint a másik, de minél jobb egy iskola, úgy drágul:/.
Aztán, azon gondolkoztam, hogyan nézhetnék ki jól. Istenem, bár csak tökélete lehetnék:(


Be kéne szereznem egy álomfogót!!!