2012. November 07.

Ma nem a suliról írok. A délutánom sokkal fontosabb. Szóval, ma volt a táncedzés. Úristen. Most jöttem csak rá, hogy mennyire is hiányzott ez. Nagyon izgultam, hogy hogy reagálnak ugye a többiek, de mindenki jó fej volt, jól fogadták, hogy vissza jöttem. És ennek igazán örülök. Furcsa volt visszarázódni ebbe az egészbe a box után. Furcsa volt, hogy lágy mozdulatokat kellett tenni. Hát igen. Azért még is csak egy év kihagyás. De szerencsére, sikerült megtanulnom egy 1 perces koreót, és az egyik tánctársammal még duózni is fogunk. Már nagyon várom.
Minden embernek van egy olyan dolog az életében, amihez kötődik. Valaki a sportokhoz, valaki a művészetekhez, tárgyakhoz, emberekhez. De csak akkor jössz rá, hogy mennyire fontos neked ez a dolog, amikor elvesztetted.
Nekem a tánc az a szenvedélyem, ahogy az éneklés. A mai nap után jöttem rá, hogy ez hiányzott a leginkább nekem. Annyira feldobta a hangulatomat, ami ma amúgy is jó volt. Mert ma Ő*-* Megölelt és áááá.. Annyira szeretem amikor megölel:D.
De van egy idézet, ami nagyon hozzá illik.Vagyis, pont neki íródott. Mindenki megérdemel egy esélyt, de azt nem, hogy téves érzéseket kelts benne.

Erre táncolunk*-*:D