Elhívott sétálni, én el is mentem vele. Ki nem hagynám. Annyira jó érzés volt, hogy vele lehettem, mint ahogy máskor is az, amikor velem beszél. Igaz, élőbe nem beszélünk sokat, de ma, mégis. És tudtam, hogy ezúttal minden különlegesebb lesz. Szóval, egy erdős helyre mentünk. Leültünk egy padra, beszélgetünk, nevettünk, átkarolt, ami miatt a szívem hevesebben vert. Kezdett későre járni, és sajnos nekem indulnom kellet. Elkísért egy darabig, szerintem vissza sem találtam volna egyedül, az erdőből. És akkor, mikor kiértünk, az úttesthez, azt mondta, csodálatos volt ma velem, közelebb húzott, és megcsókolt. Ekkor felkeltem,
és tudtam, hogy ez egy újabb álom volt.
Egy álom. Az emberek annyi mindenről álmodoznak. Egy új lakás, új állás, vágyakoznak az elismerésért, a szeretetért, a szerelemért. Minden ember álmodik, vágyakozik, éppen ezért vagyunk emberek. Álmok nélkül sehol sem lennénk. A dolgoknak, tetteknek nem lenne miértje. De sajnos az álmok összetörhetnek. És legtöbbször össze is törnek.Sokszor, az emberek nem is tesznek semmit hogy teljesülnek a vágyaik. Csak várnak a csodára. Ahogy én is. 4 éves korom óta tudom, hogy mi akarok lenni, és tudom, hogy nem fogom feladni, addig fogok küzdeni, amíg végleg el nem bukok. Aztán van az, amikor az emberek már nem is akarnak álmodni, mert feladták. Merj nagyban álmodni, csak ne felejtsd el, ahhoz hogy álmaid valóra váljanak, foggal, körömmel kell érte küzdeni De ami a legfontosabb, a nagy álmodozás közben, ne felejts el élni:).
A mai napom: Életem egyik legunalmasabb napja, de énekléssel töltöttem, és az álmaim szövögetésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése