2012. November 20.

Hmm... Pletykák, rossz hír. Még is tökéletes volt ez a napom, hiszen ma is láthattam.
Suliban nagyon aranyos volt odajött hozzám megcsókolt stb. Csak a szokásos, a pillangók a gyomromban pedig mintha versenyeztek volna egymással. Viszont villámgyorsasággal elterjedt a suliban, hogy mi együtt vagyunk. Lotti, úgy jött oda hozzám, h egyik ismerőse kérdezte tőle, hogy igaz e. Volt aki megállított a folyosón és megkérdezte. Ennyire hihetetlen hogy járunk? Igen.. Számomra is az, mert én sem hiszem el. Hiszen pont Ő mit akar pont Tőlem. Anyu erre azt mondta, hogy biztosan megtalált bennem valamit, amit másból hiányolt, és hogy ne becsüljem alá magam.
Mikor hazaértem, nagypapám közölte hogy meghalt a dédim. Nem mondanám, hogy ez is annyira meghatott. Hiszen már nagyon öreg volt, csak szenvedett. Neki el Kellett mennie. Ami leginkább megmaradt bennem róla, hogy sosem tudta a nevemet, és hogy mindig mindenféle cukorral meg sütivel kínált  Amit sosem kértem, mert valahogy azok az ételek, nem nyerték el a tetszésem. Pfujj. Viszont nagyon jó lelkű ember volt. És most is az, valahol, egy sokkal jobb helyen.:)

Aztán délután elmentem gitárra. Elég rég volt már utoljára. Most egyszerre 2 órát is megtartottunk, mert elég sok elmaradt. Vicces, hogy abból, kb egy órát csak beszélgettünk. A "gitár" óra:D. Viszont így is haladtam az anyaggal egy csomót. Nagyon jól esett, hogy a gitár tanárom azt mondta, hogy szép hangom van, és hogy a következő órára tanuljak meg neki egy számot énekelni:D. Aztán azt is mondta hogy óráról órára szebb leszek. Hát biztos.(Kár  hogy nem, esküszöm egyre rosszabbul nézek ki:S).
Aztán haza értem, és kaptam egy ihletet, egy számhoz. Arra gondoltam hogy a szövege valami olyanról szólna, hogy a lány szereti a fiút. Szereti a szemét a száját, ahogy beszél stb. És hogy kíváncsi mire gondol mikor vele van, reméli hogy ugyanezt érzi, és sajnálja hogy nem egy szuperhős, mert nem tud olvasni a gondolataiban.
A mai nap amit megtanultam: A pletykák gyorsabban tejednek mint a futó tűz.:)