Este, többször is felkeltem, egy hangra. Olyan, mint amikor egy papírt gyűrődik. Aztán amikor már vagy harmadszorra ébredtem fel, vettem észre, hogy a hajamba ragadt egy papír karszalag(?!). Ahhoz képest, este ennyiszer fent voltam, reggel csak úgy kipattantam az ágyból. Valami villámgyorsasággal elkészültem. Annyira izgultam, hogy ma láthatom, és hogy mi lesz.
A dupla infóm után tesi jött, és teljesen abba a hitbe voltam, hogy még ebben a szünetben sem fogom látni, amikor felhívott, hogy hol vagyok, ő vár rám az udvaron. Hát nem aranyos?*-* Kimentem hozzá, és megcsókolt. Mindenki láthatta. Annyira örültem, hogy nem zavarta, hogy más is lát minket. Azt persze nem is kell megemlítenem, hogy a pillangók a gyomromban 100km/h-ás sebességgel repkedtek.Az órák, csigalassúsággal teltek. Nem is igazán tudtam figyelni. A gondolataim 90%-át ő tölti ki a maradék 10%-ot pedig minden egyéb. :D
Az ebédlőben odajött hozzám, és a barátai is. Mivel nem ettem meg a kajámat, ők jól megzabálták:D Örülök, hogy így bemutatott még a barátainak is.
A következő szünetben ugyanúgy felhívott. Szerencsére hosszú szünet volt, így többet tudtam vele lenni. Istenem, a csókjai megrészegítenek. Minden egyes csókja után jobban szeretem. Annyira rég éreztem már ezt egy fiú iránt. És annyira csodálatos érzés. Csak ne múljon el hamar:|.Mert Hát végülis az élet, mindig ott talál el ahol a legjobban fáj. Egyszer fent egyszer lent. De most megpróbálom élvezni a magasságot:).
A mai napra a jó tanácsom: Higgy a csodákban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése