2012. November 13.

Napok óta van egy visszatérő álmom. Egy ködös erdőben vagyok, alig lehet látni, fogok egy macit a kezemben, és egy kacskaringós úton megyek. Ezért beirtam egy álomfejtőbe. Igen néha szoktam ilyet csinálni.
Erdő: Becsapnak, de nem veszed észre, azt hiszed, hogy kiváló emberismerő vagy, pedig gyakran tévedsz.
Köd:Félelem, bizonytalanság, rossz viszony a valósághoz.
Plüss:visszavágyódás a gyermekkorba, gyors észjárás, ügyesség.
Kanyargós út: szerelmi kalandok sora.

Suliban:)

Talán ezek jelentenének valamit? De ki csapna be? Remélem hogy nem ő. És mi van ha mégis? Nem akarom hogy csak játszanak velem.
És a köd? Félelem? Bizonytalanság? Igen félek. Félek, hogy az emberek kinevetnek, hogy átvernek. Félek, hogy nem bízhatok meg senkiben. És hogy ez miért alakult ki? Nem tudom.
Szerelmi kalandok sora? Hááát. Ebben van valami.

Ma mikor, kiléptem a rajzteremből, na ki várt rám?Ő. Jól esett, hogy megnézte az órarendemet, és hogy keresi a társaságom. Komolyan, élvezet vele beszélni. És teljesen feldobja a napjaimat. Aztán a tesi órám előtt is beszélgettem vele, és mielőtt elköszönt, megkérdezte hogy csinálok e valamit pénteken. Hát igen. A suli Halloween partija..:)
Aztán, csak hogy ismertessem szerencsétlenségemet, amikor be akartam menni a tesiajtón, elkezdtem húzni, de nem nyílt ki. Már rángattam, amikor rájöttem, hogy hupsz, azt tolni kell. És persze nem röhögött ki senki ááá nem:)

Elgondolkoztam, hogyan tudnék segíteni azoknak, akik nem tudnak boldogok lenni. Akik egyszerűen nem találják meg semmiben a boldogságot. Akik nap mint nap, csak túlélnek, és nem élnek. Akik nincsenek megelégedve magukkal, és a saját életükkel. Lehet hogy ez azért van mert a múlt fájdalmában élnek, vagy mert nincs senkijük. Hiányolnak valamit, nem becsülik meg azt amijük van. Nem veszik észre az értékeket. Nincsenek megelégedve önmagukkal. Amikor az emberek csúnyának látják magukat, az olyan, mintha a tükör elé állnának, és a tükör és közte, egy nagy fekete fal lenne, ami eltakarja önmagukat, és a tükörképnek elképzelnek egy teljesen más embert. Aki valójában nem önmaga.
És amit csak mondani tudok az az, hogy mindenkinek önmagában kell eldöntenie hogy valóban boldog akar e lenni. Keresd meg a probléma gyökerét, és próbáld meg azt kiküszöbölni. Nem biztos, hogy könnyű lesz, de mint már mondtam, a boldogsághoz hosszú út vezet.

"People help the people".