2012. November 21.

Úristen egy hulla vagyok. Ahhoz képest, hogy csak 3 órám volt ma, mert az első kettő és az utolsó elmaradt. De nagyon keveset aludtam. Egyszerűen nem tudok elaludni, nagyon sokáig forgolódok amíg sikerül.
Aztán a suliban: áá annyira szeretem:D olyan aranyos.
Föcin, körbejárt mindenkiről egy lap, és mindenkinek le kellett írnia kiről mit gondol. Nagyon meglepődtem, csupa jót írtak rólam. Hát előző sulimban biztos nem ezeket írták volna, de itt. Írták  hogy aranyos vagyok, kedves, megértő, mindig mosolygok, egy bolsogságkapszula, szép, okos, megbízható  tehetséges, és persze ki nem hagyhatták, hogy hasonlitok Avril Lavigne-re. Pedig szerintem nagyon nem, de hát ez van:D Mondjuk, ebből, hogy azt irták állandóan boldog vagyok, arra következtettem hogy nagyon nagyon jól álcázom magam:D

És most jön, a nap katasztrofális része. Egyszerre voltam levert, és dühös. Eleinte úgy volt, hogy a táncon csak a bemelegitést kell megtartanom, de abból az lett hogy az egészet nekem kellett. Szépen megtartottam a bemelegitést, és amikor elkezdünk volna gyakorolni Réka fogta magát, és egyszer csak kiállt. Sőt ő még a bemelegitésre sem állt be. Szóltunk neki hogy álljon fel, mert ez egy tánc óra, de nem, ő ránk sem néz, és telefonozik tovább. És igen ne legyek ilyenkor kiakadva, amikor Inez megadta hogy mit kell csinálni, és én nem tudtam ezt teljesiteni, mert nincs tekintetem. Jó megértem, hogy zavarja őket, hogy egy évet kihagytam és most amikor visszajöttem, rögtön én tartom a táncot. De hát ez van. Ilyenkor jövök rá, hogy miért is hagytam itt a táncot. Azt hittem ez megváltozott, de nem. Semmi sem változott. Még mindig ugyanolyan rossz a csapatszellem, és annyira zavar, hogy nem tudok ez ellen tenni semmit.
Áááá nemtudom mi lesz.
A dolgok nembiztos hogy megfognak változni, de te magad megváltozhatsz.