2012. November 30. !!

Úristen nagyon hosszú volt ez a napom. Most értem haza. Mennyi is az idő? Ja igen. Hajnali negyed három.
Kezdjük azzal, hogy bementem a suliba, és mikor Lotti is beért, elkezdi, hogy milyen szemét pasim van, hogy igy megbánt, meg hogy nem teheti ezt velem. Nem éri meg az, hogy teljesen elveszi az önbizalmam.

Hát a suliról kb. ennyit, ez volt a leglényegesebb. De suli után vártam Rá. Nem jött. Megbeszéltük, hogy ma találkozunk, és együtt leszünk legalább egy órát. Na igen. Én vártam. Már negyed órája várok, és nem is hivott. elindultam, és persze az ahogy lenni szokott, pont mikor kiléptem az ajtón, hivott hogy hol vagyok. Még vártam rá, és kijött a haverjaival. Kökiig elmentünk együtt, aztán elváltunk, és mi Vele bementünk a köki terminálba. Leültünk egy padra, és beszélgettünk. Annyira furcsa volt, és számomra annyira rideg. Olyan volt a mosolya is, mintha csak egy álarc lenne. Mintha nem lenne jó a társaságom, és csak megjátssza, hogy jól érzi magát velem. Egyszer csak megszólal, hogy őt zavarja, az én ask. fmem, a fiúk akik nyomulnak rám, és az alvásproblémáim. Kezdjük azzal, hogy az ask.fm az csak egy ilyen válaszolgatós oldal, én meg csak válaszolok a kérdésekre, de azokra is elég általánosan. Aztán, a fiúk akik nyomulnak rám... Én nem nagyon beszélek velük, hamar lekoptatom őket, mert ÉN nem vágyom SENKI másra csak Ő rá. Aztán az alvásproblémáim. Jó megértem hogy zavarja. De ilyenkor elgondolkozok. Ezek a dolgok is nagyrészt meghatározzák azt, hogy ki is vagyok. Szóval ÉN zavarom?

Ez után találkoztam Patival, átmentem hozzájuk és onnan mentünk a táncfellépésre. Huhh. Hosszú éjszaka volt az biztos. Annyira izgultam, hogy elrontom a táncot. Este 10kor léptünk fel először. Hát, nem sikerült valami tökéletesre, de a második az nagyon jó volt. Éjfélkor léptünk fel, és a duó is jól sikerült. Sokan gratuláltak is. A két fellépés között eltöltött időben, állandóan Rá gondoltam. És arra hogy miért. Miért nem tud úgy elfogadni ahogy vagyok, és miért akar a saját képére formálni? Tök egyedül ültem, és jó volt egy kicsit gondolkodni, viszont nem sokáig tudtam egyedül maradni, mert rögtön minden tánctársam odajött hogy mi a baj. Azért jó érzés, hogy az emberek mellettem állnak. Jó érzés volt azt látni, hogy mennyi barát áll mellettem. Elmondtam nekik is mi volt, és ekkor azt mondták, hogy szakitsak vele, mert ez igy nem jó. De én nem akarok vele szakitani. Én tényleg szeretem. Megpróbáltam kicsit elkövetkeztetni tőle, ekkor szóltak, hogy majd énekelnem kell. Igy történt az, hogy a második fellépésünk után, átöltöztem és énekeltem,

Christina Perritől a Jar of Heartsot. Acapella volt. Volt egy nő aki részeg volt, és még az elején beleszólt, ilyen bunkón, hogy ki fog énekelni? Na majd én. Erre eléggé visszaszóltak neki. Ekkor elkezdtem énekelni. A részeg emberek tovább beszélgettek, le sem szarták mi történik. Viszont akik figyeltek, azokon tényleg láttam hogy tetszik nekik, és élvezik. És én is jól éreztem magam. Szóval nem volt az a nagy áttörés mint a filmekben, de valahol el kell kezdeni nem igaz?:) De a legjobb az az volt, ahogy a végén Inez le is cseszte az embereket, hogy mit képzelnek magukról. Tényleg tiszta ideges volt:D. De jólesett hogy kiáll értem. Aztán persze sokan odajöttek és gratuláltak, és mondták hogy azt a nőt legszivesebben leütötték volna.
Ezt a dalt Neki énekeltem. 

"Tudod mi a legrosszabb? Hogy csak megpróbálsz a saját képedre formálni, elképzelni olyannak amilyen lehetnék, és úgy szeretni."/saját idézet/

Don't You know I'm not your ghost, anymore?