Aztán bementünk vagy három ékszer boltba, de egyikben sem találtam semmi jó ajándékot, és Réka még meg is nehezítette a dolgomat, azzal, hogy semmi sem tetszett neki. Bementünk még a new yorkerbe, ahol vettem magamnak egy inget, de a végére már annyira elment a kedvünk az egész vásárlástól, hogy elindultunk haza. Visszafelé, megálltunk, és beültünk egy kávézóba.
Én banános forrócsokit ittam. Nagyon finom, ajánlom mindenkinek:D. Ott Rékával beszélgettünk egy kicsit, de abból az lett, hogy mind a ketten elővettük a telefonunkat, és képeket nézegettünk, vagy facebookoztunk. Egyikünknek sem volt valami jó kedve. Csak a szokásos, utáljuk az embereket és nincs kedvünk élni.
Miután megittuk a forrócsokinkat, elindultunk haza. A busz pont az orrom előtt ment el. Addig körbenéztem a karácsonyi vásáron, mert ott elágon is van egy. Pont indultam vissza, odaértem a buszhoz is, erre megállok a busz előtt, hogy felszálljak rá, és becsukja az ajtót. Én ilyen tök meglepődve nézek, hogy nyissa már ki, erre elundul, elkezdek ugrálni, aztán megállt. Nem is kell hogy mondjam, az utasok egy jót nevettek:D.
Végül este skypoztam "vele". Hát, szeretek vele beszélgetni, de valahogy most neki sem sikerült feldobnia. Anyu erre csak annyit mondd, hogy fejben dől el az, hogy boldog akarok lenni, vagy sem. És igaza van.
És én is úgy érzem hogy itt az ideje. Tényleg, most már tényleg semmi okom a szomorúságra. Vannak barátaim, egy jó családom, azt csinálom amit szeretek, nap mint nap megkapom azt hogy szép vagyok, és hogy jó a hangom stb. Szóval.. Igen van okom a boldogságra. Ugye? Ez olyan mintha csak magamnak bizonygatnám. Na mindegy:D.


És kb ennyiből állt a hétvégém. Szerintem most még megfürdök és megnézem az Alice Csodaországban-t. Annyira jó az a mese. Alice olyan mint én. Egy álmodozó:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése