Szóval kezdjük a nap elejével. Ma már biztos voltam benne, hogy szakítani fogunk. Na jó, ez hülyeség, nem voltam benne biztos, de valahogy éreztem. Reggel csak második órám volt, így tesivel kezdtem. Lotti kölcsön adta a ruháit, és szerintem sikerült, egész csinosan kinéznem. Ha már szakítunk legalább lássa, milyen csajt vesztett. Haha:D Aztán a következő órák nem is fontosak, a lényeg az első nagy szünet. Ebédlőben, a barátai elmentek mellettem, pedig eddig mindig odajöttek köszönni, aztán ő meg leült mellém, de nem csókolt meg. Na ekkor voltam biztos mindenben.Kimentünk az ebédlőből, és mondta hogy felkísér a kórus próbára. Nagy csönd volt kettőnk között. Annyi mindent mondtam volna neki, és azthiszem ő is nekem, de egyikünk sem tudott megmukkanni. Aztán végül ő törte meg a csendet: - Nem tudom hol kezdjem.
- Szóval. Én nem szeretlek. Legalább is nem annyira mint te engem, vagyis, szerintem már te sem szeretsz.
- Hát nem.
- Amúgy, lehet hogy nem látszik, de igenis van szívem. És annyira lelkiismeret furdallásom volt, hogy téged is és magamat is becsapom, és ideáig bírtam.
- Nem. Nincs szived, és lelkiismereted sem:)
- Hát.. ahha.. - ekkor következett egy nagy csend. - Nyugodtan megpofozhatsz ha akarsz, megérdemelném, és jól is esne.
- Nem akarok neked örömet okozni:)
- (erre lesütötte a szemét) De amúgy nem tudom. Már annyi mindenkitől hallottam, hogy mit gondolnak rólam, és hát nem tetszik. (itt valamit dumált össze vissza)
- Jó, igazából én is már szakítani akartam, de te megtetted helyettem köszönöm:) Azthiszem bemegyek a terembe.
- Jó.. Szia Réka.
Én meg megfordultam és besétáltam drámaian a terembe. Na jó csak én képzeltem el hogy drámaian. Szóval, vége. Többet nem fog odajönni a nagy szünetben, nem csókol meg, nem leszek a haverjaival, nem fogok velük röhögni. Na jó ez a legkevesebb.. De legalább nem fog többször megbántani. és nem fog többször a földbe tiporni. Nem kell mitől szenvednem:)
MIndenki aztmondta, hogy büszke rám hogy így vislekedtem. Azt hiszem erős vagyok. Vagy csak még nem fogtam fel hogy vége.
Délután én tartottam a táncot. Annyira jó volt most az edzés, a többiek is mondták, hogy jól érezték magukat:). És ennek örülök. Jó érzés volt, kitáncolni magamból mindent. És addig amíg táncoltam, őszintén jól éreztem magam.
Este beszéltem "vele". Jó volt újra skypolni, mindig tudja, hogy hogy vidítson fel:D
Azt mondják erős vagyok. Hát, kifelé lehet hogy ezt mutatom. De igaz. Erős vagyok. És ezzel megint erősödtem egy kicsit. Az élet újra próbára tett, én pedig talán újra átugrottam egy akadályt.Vagy nem, és még csak most jön a következő. Mondjuk az élet útján állandó akadályokkal kerülünk szembe, csak rajtunk múlik az, hogy képesek vagyunk e átugrani rajtuk, vagy sem.
Amúgy, azt hiszem azt mondtam, hogy ha szakítunk leírom a nevét. Vagy nem? Á én sem emlékszem. Na mindegy. Ő neve Dani:). És az "ő" neve továbbra is maradjon titok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése