2012. december 24.

A karácsonyfánk, és a sok sok ajándék.

Hát. Nem mondanám, hogy a leg kellemesebb reggel 8-kor karácsonyi zenékre felkelni, amikor este elég sokáig fentmaradtam. Szóval elég sokáig szenvedtem mire visszatudtam aludni. Mikor olyan délben felkeltem  annyira megcsapott az a karácsonyi hangulat. Csak valahogy most belőlem hiányzik. Szóval. Anyuék sütnek főznek takaritanak. Felállitjuk a karácsonyfát stb stb. A tv-ben éppen valami karácsonyi filmet nézek, amit minden évben leadnak, reggel bejglit reggeliztem. Szóval hurrá, itt a karácsony:) De a legjobb része az majd az este lesz.
Háát.. Hogy hogy sikerült az este? Talán kicsit jobb volt mint az előző karácsonyom. Ez is könnyekkel végződött, de azért, nem sirtam annyira, mint az előzőn.
Kezdjük azzal, hogy nagymamámékhoz átmentünk, kajáltunk. Akárhányszor próbáltam nekik mondani valamit, rám se figyeltek. Egyetlen egy mondatot sem tudtam elmondani. Hát köszönöm szépen. Nagymamámék karácsonyfája alatt nekem semmi sem volt, hiszen én már megvettem magamnak a nadrágot, amire ők adták a pénzt. Ez után ott beszélgettek, nekem meg elég rossz kedvem volt. Mikor átmentünk hozzánk, a karácsonyfa alatt, a padló tele volt ajándékokkal. Már tudtam előre. Ne! Biztos voltam benne, hogy olyat fogok kapni, ami nem tetszik. Akárcsak tavaly. És igen igy is lett. Mikor odaadták nekem az ajándékomat, volt benne egy sapka, sál, nadrág, magassarkú, kabát, karkötő és egy fülbevaló. Na igen. A kabát, egy kicsit nagy rám, de az legalább jól néz ki. A nadrág, kigyómintás és ráadásul trapéz... A magassarkú.. Minek vesznek nekem magassarkút? nem is hordok. A sapka és a sál, túl szines, ilyen 5 éveseknek való. A karkötő és a fülbevaló viszont szép. Jaaa, és még két táskát is rejtett a csomag. Az egyik ilyen pöttyös a másik pedig szőrös. Én pedig, nem hittem el. Egyszerűen nem hittem el. Nap mint nap látják mit veszek fel, és hogy mik tetszenek.

A karkötőm:)

Ez után kaptam mégegy csomagot. Amiben volt egy karkötő egy nyaklánc, körömlakkok, egy fésű, és egy ilyen szépitő arckrém. Ez még egész jó volt. Sőt ennek örültem is.
Rögtön bementem a szobámba, nem törődve azzal, hogy anyuék még ajándékozzák egymást, és előtörtek belőlem a könnyek. Nem az zavart, hogy miket kaptam, mert tök jó hogy ilyen sokmindent vettek. Csak hogy milyeneket. Hogy annyiszor utaltam rá, hogy mennyiree szeretem a gyűrűket, vagy a vattacukor illatú parfümök mennyire tetszenek. És ebből valahogy az jött le, hogy mennyire de mennyire nem figyelnek rám. És ez rosszul esett. Mintha nem is ismernének. Mintha azt sem tudnák ki vagyok.
Ekkor bejött apu a szobámba, és mondta hogy van még egy csomag. Én meg mondtam neki, hogy nem nem kell semmi már, megvan mindenem stb. Erre kirángatott, és volt még 2 cipő. Az egyikre inkább véleményt sem mondok, viszont a másik nagyon tetszik, mondjuk az sem a stilusom, viszont táncra tökéletes, meg táncfellépésekre.
Szóval. Megtartottam az egyik karkötőt, a fésűt, a körömlakkot, a krémet, a kabátot, és az egyik cipőt:).
Mondjuk nem panaszkodhatok, valaki semmit sem kap. Csak tényleg ez. Ez bosszant, hogy nem figyelnek rám. Na mindegy:).