Szóval, mikor reggel kiléptem az utcára, olyan karácsonyi hangulatom lett. A hó ropogott a lábam alatt, a lehelletemet látni lehetett, már pár házat fel is díszítettek. És ekkor jöttem rá hogy már mindjárt karácsony. Elkezdtem számolgatni magamban. Már csak 19 nap és láthatom aput:D Ettől a gondolattól már alapból feldobódtam.
Aztán, hogy folytassam, a hülyeségnek nincs határa:D Kiparodizáltam a biosz tanárt, aztán, csendes éjt üvöltöttem, amit persze fel is vettek videóra:). Viktor ma is cipelt a vállán, milyen meglepő:D
Ebédnél beszéltem vele, aranyos volt. A következő nagyszünetben is odajött hozzám, mondta hogy már megy is haza, közel húzott magához és megcsókolt. Én meg a fellegekben jártam:).
Olyan jó, hogy sietnem kellett, erre közlik, hogy nem jár a metró, mert elvileg kigyulladt. A metrópótló buszokra, fel sem lehetett szállni, az emberek úgy álltak rajta mint a heringek, ezért gyalogolnom kellett:(.
Szeretem, amikor le esik egy kis hó, és a forgalom teljesen leáll. Így a buszút is sokkal hosszabb lett. De azért odaértem táncra. Patival gyakoroltuk a duót, hétvégén versenyzünk is vele.
Aztán vettünk egy új táncstílust, ami annyira nem tetszik, de nem érdekelt. Bele vittem az én stílusom, és úgy még egészen élveztem is. Óra után Inez kérdezte, hogy mi volt az amiket ott táncoltam magamban. Azt mondta nagyon jól néznek ki. Ilyenkor elgondolkozok, hogy vissza sem tudnám azokat táncolni. Egyszerűen csak úgy jönnek.
És végül hazaértem. Végre. És ETTEM. Te jó ég egész nap kb. nem is ettem, és már kilyukadt a hasam:).
Szóval még most is pörgök. Ez a nap egy olyan legyünk vidámak, még akkor is ha valahogy a sors azt akarja, hogy ne legyek az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése