2012. december 31.

Kérdezték páran, hogy ki az az "ő". Nem véletlen hogy nem mondom el. Maradjon csak névtelen. Talán egyszer majd leirom.

Ma van Szilveszter. Ilyenkor mindenki elkezdi magának irogatni az újévi fogadalom listáját. Én eddig egyik évben sem fogadtam meg semmit. Talán épp itt lenne az ideje.
- Mosolyogjak annyiszor, ahányszor lélegzetet veszek. És elérni azt, hogy ez a mosoly, ne csak álmosoly legyen, hanem valódi.
- Együtt lenni a barátaimmal, amennyiszer csak tehetem.
- Megbékélni saját magammal.
- Boldognak lenni, és nem engedni, hogy bármi is lelombozzon.
- Új élményekben részesülni, új tapasztalatokat szerezni.
- Táncolni
- Rendesen tanulni
- És nem utolsó sorban, nem feladni az álmaimat.:)

Talán ennyi lenne a listám:). Kiváncsi vagyok, ma milyen lesz este, a tánctársaimmal. Bár, ha velük vagyok, általában mindig szakadok a röhögéstől:D.

Imádom ezt a számot*-*

2012. december 30.

Hmm.. Ma a harmadik nagymamámhoz mentünk:) Ő a család nagyon jó barátja, kiskoromban sokat vigyázott rám, és nagyon közel áll hozzám. Annyira szeretem, mintha a saját nagyim lenne. Szóval ebédre meghivott minket, annyira jól főz:O És csinált finom epres sütit. De végig "ő" járt a fejemben.
Ja igen.. Azthiszem nem meséltem el mi volt. Tudom, hogy rég nem irtam róla, úgy igazán. Annak is megvolt az oka. El akartam felejteni, és bemesélni magamnak, hogy nem szeretem. És ezt igyekeztem elhitetni vele, de sajnos, amióta elsőnek beszéltem vele szeptember 14.-én azóta szeretem. Mindig is szerettem, még akkor is amikor Danival jártam. Danit is szerettem, de "ő"-t jobban. Szóval nem birtam tovább, és megint elmondtam neki, hogy még mindig szeretem. És sajnos, ez nem változatott semmin. Igaz tudtam, hogy igy lesz, de azért reménykedtem. Tudjátok, mindig a remény hal meg utoljára. Azt mondta, hogy közel állok hozzá, de nem eléggé. És hogyha több lenne köztünk, akkor lehet h nem szeretne meg ilyenek, és akkor csak nekem lenne rossz.
És a vicc, hogy kiderült, hogy van egy oka, amiért nem járna velem. Nem ő mondta.. És nem tudom mi az az ok, és ez bosszant, de állitólag elég nyomós ok.
Szóval, most meg fogadtam, lehet ez egy ilyen újévi fogadalom is, hogy tényleg, nem fogok vele törődni. Hogy nem fogom megkeresni, stb. Mert, ennek igy kell lennie. Egyszerűen el kell felejtenem valahogy, és előbb vagy utóbb sikerülni is fog. Remélem:|. Szóval, most egy kis ürességet érzek..:|

2012. december 28-29.

Huhh hát, ez a két napom nagyon gyorsan elment. De szünet egyik legjobb két napja volt:D
Szofival, megbeszéltük, hogy találkozunk, és elmegyünk arénába, körülnézni. Be is mentünk, és hát úristen. Annyi helyes fiú volt.. És igy belegondolok. Nekem sosem lesznek ilyen barátaim. Na mindegy.
Ez után, visszamentünk hozzájuk, és megnéztünk egy horrorfilmet. Nagyon tetszett ez a film. És az volt benne a jó, hogy nem az a szokásos horror film volt, hanem teljesen más. És eléggé összetett volt. Ajánlom midnekinek:D Ház az erdő mélyén!:)
Wii dance-ztünk, meg skypoltunk, meg hülyéskedtünk, és mentünk aludni. Olyan hajnali 3ig fent voltunk. És akkor este, egy nagyon de nagyon furcsa álmom volt.
Még a régi sulimba jártam, és anyu jött értem, Koppánnyal. Mikor sétáltunk a buszmegálló felé, anyu modnta, h be kell ugrania a Bankba, hogy elintézzen valamit, és addig mi menjünk haza Koppánnyal, mert sokáig lesz ott. Mondtam neki, hogy persze. Mikor odaértünk a buszmegállóhoz, megláttam egy furcsa férfit, aki megindult felém. Éreztem, hogy ezzel az emberrel, nincs minden rendben, ezért felszálltam az első buszra ami jött. Azzal, addig utazgattunk, amig úgy nem gondoltam, hogy az az ember elment. Ez igy ment még ehteken keresztül, hogy megláttam a férfit, mutogatott rám, és mindig elszaladtam. Egyik nap, amikor ez a férfi megint ott volt, és elszaladtam előle, utolért. ont a buszmegállóba értem, és apu is ott állt. És mondta, hogy ne féljek a bácsitól, mert hogy ő ismeri, és nem akar bántani. Ekkor elmesélte, hogy már egy idee figyeltet a férfivel, meg kamerák vannak beszerelve a szobámba, mert tudja, hogy komoly gondjaim vannak, és depressziós vagyok, és ez egy kezelés. Odaadott a kezembe egy lapot, amire felvoltak sorolva fogalmak, meg emberek neve, és le kellet melé irnom, hogy mit látok benne rosszat, és mi a jó. Megkérdeztem tőle, hogy mióta figyelnek engem igy? Erre azt mondta, hogy 2010 április eleje óta.. és itt felkeltem.

Ezt csak mi érthetjük Szofival:D

Érdekes ez az álom.. Nagyon..
Másnap fél1kor keltünk Szofival, még karaokiztunk náluk, és hülyéskedtünk, amit fel is vettünk videóra. Ha látná, valaki azt a videót, fogyatékosnak nézne minket.
Szofival lenni, egy olyan felüdülés. Amikor vele vagyok, kiszakadok a mindennapokból, és nagyon jól érzem magam. Meg úgy önbizalmat is adott. Nem tudom, hogy miért vagy mivel, de feldobott:).

You are a DINOSAUR!

2012. december 27.

A ma reggelem, elég szarul indult, viszont a folytatása jó volt. 

Reggel azért viszonylag korán kellett kelnem, mert mentünk egy workshopra. Ami annyit foglal magába, hogy  külföldről jön egy tánctanár, vagy Magyarországról valami jobb tanár, különböző táncstilusokat tanit be. Ilyen kis mini koreográfiákat. 

Szóval. Reggel sikerült egy kicsit veszekednem Inezzel. Valami kis nagyon pici dolgon vesztünk össze, mert már azt sem tudom mi volt az. Ekkor fogtam magam, bedugtam a fülembe a fülest, és max hangerőn bömböltettem a zenét. Talán ez is egy ilyen védekezés nálam. Kizárni a külvilágot. Talán azért is vagyok boldog amig táncolok, vagy énekelek, mert kizárom a valóságot. Igazuk van az embereknek, egy álomvilágban élek. De amig, a magam által teremtett világomban vagyok, addig boldog vagyok. És amint kizökkenenek belőle, összeesek. Ezt csinálom ovis korom óta. Emlékszem, ahogy pici voltam, és nagyon magányosnak éreztem magam az oviban, énekeltem. Elkezdtem énekelni, egy olyan világról ami jobb. Azt mondják az ember ahogy nő változik. Hát.. Valami mindig ugyanaz marad:).

Szóval, beszélek a wokshopról. Nagyon jó táncokat tanultunk. Élveztem. Jó volt a hangulat, a zene is, és csak úgy erröppent az a 3 óra:). És a legjobb kaptunk Garage storeos pólókat:D

Aztán amikor hazajöttünk, elég jó kedvem volt. Ez a kis táncikálás nagyon feldobott. Viszont minél többet voltam egyedül a szobámban, hiába beszélgettem közben másokkal, és hiába éreztem magam addig jól, ahogy ők is eltűntek, úgy körülvett a magány. Szerintem ez a legrosszabb érzés. A magánynál nincs rosszabb:). 

Viszont, ki tudja, még estig mik történnek majd velem:) Hiszen. Hosszú még ez a nap. Talán túl hosszú is..

2012. december 26.

Jellemezzem a mai napot? Elvesztem. Hogy ki vagyok? Már én sem tudom.
Olyan jó álmaim voltak. Egy high school musical szerű suliba jártam, énekelhettem, táncolhattam a suli folyosóin. Meg volt egy visszatérő dallam.. Hmm.. Kár hogy már nem emlékszem rá.
Aztán. Sajnos fel kellett kelnem. Igaz már háromnegyed kettő volt. Rég aludtam ilyen sokáig. Mondjuk, esténként olyan hajnali 1ig, 2ig minimum fent maradok, mert mindig akad kivel beszélgetnem. Bálinttal skypoltam, aztán, meg egyszer csak rámirt valaki facebookon. És.. Nagyon meglepődtem hogy ki volt az. Pontosan az a lány, akivel midnig is akartam beszélni, mert olyan, érdekesnek tűnt, és éreztem, hogy benne és bennem van valami közös. És ki is derült, hogy igen, van. Nagyon hasonlit rám. Jó volt egy olyan emberrel beszélgetni, aki át tudja érezni azt amit én, mert átérezte, és jó volt, hogy előtte nem kellett semmit sem eltitkolnom. Semmi olyan dolgot, amire nem vagyok büszke. Hiszen vele is megtörténtek.. Vagyis.. Ő is megtette magával. Elgondolkoztam. Érdekes, ahogy a sors össze hoz két embert, de még érdekesebb, hogy pontosan mikor. Kiváncsi vagyok, hogy vajon az életnek mi célja van azzal, hogy mi beszélgessünk, és hogy vajon miért pont most.

A délutánom azzal telt, hogy átmentünk rokonokhoz. Próbáltam, beszélgetni apuékkal, de olyan mintha meg se hallottak volna. Mintha láthatatlan lennék. Mikor hazajöttünk, akkor a gépen, direkt nagyban elől hagytam a blogom, hátha beleolvasnak( a tumblr-öm). De semmi. Mindig azt kérik, hogy beszéljek velük, és hogy meséljek el mindent. De.. Hogy akarnak velem beszélni, mikor meg sem hallanak?
Állandóan megkapom azt, hogy nagyon rossz irányba megyek el stb. Tudnak rólam, egyáltalán bármit is? Nem tudnak semmit az érzéseimről. Csak annyit látnak belőlem, hogy egy lány, aki életvidám. Hát... Igen. Annyit látnak belőlem, mint amit bárki más is. Azt látják, akinek mutatom magam. De azt aki valójában vagyok, azt a Rékát, még csak nem is ismerik. Azthiszem...
Aztán elgondolkozok, hogy mi okból is vagyok ilyen? Hiszen tényleg. Van családom, barátaim, szeretnek, azt csinálhatom amit akarok stb.. Ja igen... Az okom, mert, nem szeretek én lenni.
És tudjátok mit? Talán igazuk is van apuéknak. Más irányba haladok. Más lettem. Ezt a másságot ők is észreveszik. Csak éppen azt nem tudják, hogy miért vagyok más...

2012. december 25.

Amikor a család összeül pókerezni..:D

Ééés, ha nem volt nekem elég a tegnapi karácsonyozás, ma még folytatódott, a nagycsaláddal. Hát. Ehhez sem volt nagy kedvem. Utálom a karácsonyt!
Viszont, meglepően jól éreztem magam. A nagy család alatt értem, a 7 unokatesóm, és az ő szüleiket. Xboxoztam, mindenkit idegestettem azzal, hogy Justin Biebert énekeltem, és figyeltem ahogy a felnőttek pókereznek. Vicces volt, ahogy veszekedtek, meg hogy Inez mennyire nem tud blöffölni:D
De a nap fénypontja az volt, amikor anyu beleült a sütikbe. Az úgy volt, hogy a sütiket letettük az egyik székre, mert az asztalon nem fért el, és anyu meg sem nézte hogy mire ül rá, mert hát ki godnolná, hogy a széken vannak a sütik? Szóval amikor ráült, egy akkorát sikitott, azt hitte valami állatra ült rá:D Azt a fejet amit vágott látni kellett volna:D
És tudjátok mi volt a legrosszabb? Amikor anyu nővérének mesélték, hogy én nekem mi nem tetszett, aki azt válaszolta, hogy persze, hogy nem tetszik neki, hiszen, nem is ilyen a stilusa. Réka nem az a plázapicsa, ő szivesebben felvesz egy lazább, már agyonhordott ruhát. És igaz. Annyira igaza volt. És annyira rosszul esett, hogy ezzel anyuék nincsenek tisztába. Na de mindegy is, túl kell rajta tennem magam.
Viszont, nagymamámtól kaptam egy ékszertartót. Már elég régi, de nekem nagyon tetszik. Mikor hazaértünk, kicsit átrendeztem az asztalom, kitódobáltam róla a régi cuccokat, és az ékszertartóra, feltettem a karkötőim és nyakláncaim:D
Szóval, ez a nap elég jól sült el:)
Ja és ezzel kellett volna kezdenem. Az álmommal. "Vele" álmodtam. És.. Őszintén azért elég jó álom volt. Ölelgetett, meg megcsókolt...:)
Aztán azt is álmodtam, hogy titkosügynök vagyok. Amúgy szerintem ha létezik ilyen, akkor egy tök jó szakma lehet. Komolyan. Tökre kipróbálnám:D
Aztán a harmadik álmom pedig az volt, hogy valami kis duci állat vagyok, ami felmászik a egyre aztán legurul róla.
Érdekes álmaim vannak, az egyszer biztos:D

2012. december 24.

A karácsonyfánk, és a sok sok ajándék.

Hát. Nem mondanám, hogy a leg kellemesebb reggel 8-kor karácsonyi zenékre felkelni, amikor este elég sokáig fentmaradtam. Szóval elég sokáig szenvedtem mire visszatudtam aludni. Mikor olyan délben felkeltem  annyira megcsapott az a karácsonyi hangulat. Csak valahogy most belőlem hiányzik. Szóval. Anyuék sütnek főznek takaritanak. Felállitjuk a karácsonyfát stb stb. A tv-ben éppen valami karácsonyi filmet nézek, amit minden évben leadnak, reggel bejglit reggeliztem. Szóval hurrá, itt a karácsony:) De a legjobb része az majd az este lesz.
Háát.. Hogy hogy sikerült az este? Talán kicsit jobb volt mint az előző karácsonyom. Ez is könnyekkel végződött, de azért, nem sirtam annyira, mint az előzőn.
Kezdjük azzal, hogy nagymamámékhoz átmentünk, kajáltunk. Akárhányszor próbáltam nekik mondani valamit, rám se figyeltek. Egyetlen egy mondatot sem tudtam elmondani. Hát köszönöm szépen. Nagymamámék karácsonyfája alatt nekem semmi sem volt, hiszen én már megvettem magamnak a nadrágot, amire ők adták a pénzt. Ez után ott beszélgettek, nekem meg elég rossz kedvem volt. Mikor átmentünk hozzánk, a karácsonyfa alatt, a padló tele volt ajándékokkal. Már tudtam előre. Ne! Biztos voltam benne, hogy olyat fogok kapni, ami nem tetszik. Akárcsak tavaly. És igen igy is lett. Mikor odaadták nekem az ajándékomat, volt benne egy sapka, sál, nadrág, magassarkú, kabát, karkötő és egy fülbevaló. Na igen. A kabát, egy kicsit nagy rám, de az legalább jól néz ki. A nadrág, kigyómintás és ráadásul trapéz... A magassarkú.. Minek vesznek nekem magassarkút? nem is hordok. A sapka és a sál, túl szines, ilyen 5 éveseknek való. A karkötő és a fülbevaló viszont szép. Jaaa, és még két táskát is rejtett a csomag. Az egyik ilyen pöttyös a másik pedig szőrös. Én pedig, nem hittem el. Egyszerűen nem hittem el. Nap mint nap látják mit veszek fel, és hogy mik tetszenek.

A karkötőm:)

Ez után kaptam mégegy csomagot. Amiben volt egy karkötő egy nyaklánc, körömlakkok, egy fésű, és egy ilyen szépitő arckrém. Ez még egész jó volt. Sőt ennek örültem is.
Rögtön bementem a szobámba, nem törődve azzal, hogy anyuék még ajándékozzák egymást, és előtörtek belőlem a könnyek. Nem az zavart, hogy miket kaptam, mert tök jó hogy ilyen sokmindent vettek. Csak hogy milyeneket. Hogy annyiszor utaltam rá, hogy mennyiree szeretem a gyűrűket, vagy a vattacukor illatú parfümök mennyire tetszenek. És ebből valahogy az jött le, hogy mennyire de mennyire nem figyelnek rám. És ez rosszul esett. Mintha nem is ismernének. Mintha azt sem tudnák ki vagyok.
Ekkor bejött apu a szobámba, és mondta hogy van még egy csomag. Én meg mondtam neki, hogy nem nem kell semmi már, megvan mindenem stb. Erre kirángatott, és volt még 2 cipő. Az egyikre inkább véleményt sem mondok, viszont a másik nagyon tetszik, mondjuk az sem a stilusom, viszont táncra tökéletes, meg táncfellépésekre.
Szóval. Megtartottam az egyik karkötőt, a fésűt, a körömlakkot, a krémet, a kabátot, és az egyik cipőt:).
Mondjuk nem panaszkodhatok, valaki semmit sem kap. Csak tényleg ez. Ez bosszant, hogy nem figyelnek rám. Na mindegy:).

2012. december 23.

A mai napom. Egyszerre jó és rossz is.
Reggel boldogan ébredtem fel. Igazából foggalmam sincs miért, de csak úgy boldogan. Pont 11:11kor.
Délután átmentem Rékához. A hó szakadt... Mondtam már, hogy utálom a havat? mindenem tiszta viz lett, mire odaérte rékáékhoz. Átadtuk egymásnak az ajándékainkat, Réka tőlem egy fényképet kapott, én meg tőle egy nyakláncot, amit már nagyon rég óta szerettem volna, és egy púdert:).

Nyakláncom:D

Nagyon örültem nekik:D Aztán, sütit sütöttünk. Hát.. Egyikünk sem lesz szakács, vagy mi az:D. Forró csokit is csinltunk hozzá. Annyira ilyen karácsonyi hangulata volt az egésznek:D Mondjuk. Nem mondanám, hogy Rékának éppen jó kedve volt végig. De azért remélem egy kicsi ideig ő is jól érezte magát.
Mikor hazaértem, leültem a géphez. Mint máskor is. Kb 2 órán keresztül egyedül voltam itthon, mert anyuék vásárolni mentek még karácsonyi ajándékot(nővérem, és anyu). Öcsém pedig nagymamámnál volt. Szóval énekelgettem stb. Aztán mikor anyuék beléptek az ajtón, Inez furcsa módon annyira mosolygott. Nem értettem miért. Erre egyszer csak megszólalt: Itt van APA!. Úristen először el sem hittem. Hiszen elvileg csak hajnalban kellett volna megérkeznie, de a busz amivel jött volna nem indult el, és igy repülővel jött:D. Amint szbe kaptam, hogy Igen apu tényleg itt van. ITT. Akkor odafotuttam hozzá és átöleltem. Azt a jelenetet látni kellett volna. Mindenki sirt a boldogságtól. Mindenki egyszerre ölelte aput. Annyira örülök, hogy ilyen családom van, ahol mindenki mindenkit ennyire de ennyire szeret.

A sütiink és a forrócsokink:D

Ez után, valahogy kicsit lelombozódtam. Apu leginkább az öcsémmel, Koppánnyal foglalkozott. És most valahogy kicsit minden olyan lett mint régen. Nem gépezhetek hajnalig. Mindent el kell pakolnom stb. Azért is leszidnak, ha lemorzsázok a földre. Ha csak egy morzsa esik is lexd. De hát nem baj. A lényeg, hogy apu itthon van:)
Viszont. Este beszélgettem "vele". Egészen hajnali félkettőig. Először annyira lelombozott, mert ő is kiakadt egy kicsit meg én is. De a beszélgetés végén, már annyit nevettem. Komolyan, ma reggel izomlázzal keltem a hasamban:D(na jó nem).:)

2012. december 21. a "világvége":D

Hát.. 22:23. És élek. Basszus. Elvileg 23 perce meg kellett volna halnom. Na mindegy:D amúgy nagyon jó napom volt. Kezdjük az elejével.
Reggel úgy keltem fel, hogy mi van, ha tényleg, de tényleg ez az utolsó nap. Felöltöztem, és elindultam a suliba. Letettem az ajándékokat, az első órán beszélgettünk ki mit kér karácsonyra, aztán, a kórusosok elmentek kórusra, és ott gyakoroltunk. Ez után volt a kórus fellépés, háát.. Kicsit unalmas volt. Kicsit nagyon:) Egy lány szólót énekelt, tényleg nagyon jó hangja van. Mikor mentem vissza az osztályterembe, elcsíptem Bálintot. Gondolkoztam, hogy odamenjek e vagy sem, de hát. Ez az utolsó nap, miért ne. Szóval, beszélgettem vele egy kicsit:)

sapiim*-*

Mikor összegyűlt az egész osztály, elkezdődött az ajándékozás. Dorion kezdte, aki Kingának adta az ajándékát. Csak egy csokis doboz volt. Dorion, külön megkérte kingát h előtte nyissa ki. Mikor kinyitotta egy cetli volt benne, és maga a doboz üres volt. A cetlin az állt: Én tényleg hiszek a világvégében ezért nem vettem neked semmit, hiszen felesleges. Amikor tovább lapozta a cetlit látta hogy más is rajta van: Na jó, csak szivatlak. Talán a cserepek között megtalálod az ajándékodat. A teremben vannak cserepek, ott Kinga elkezdett keresgélni. Egy újabb cetlit talált: Talán a lánymosdóban megtalálod. Mindenki rohant Kinga után a mosdóba, ott egy újabb cetli várt rá: Na jó, befejezem a szivatás. Vagy mégsem:D Keresd talán a Kodály- terem előtt. Elmentünk a teremhez, és az ajándék jó magasra fel volt téve, egy ilyen virágtartó szerűségre. Onnan Kinga úgy szedte le, hogy felugrott Zilan hátára. Hát.. csapatmunka:D Ja amúgy az ajándék egy sál volt:)

a táskám*-*

Dorion akciója után, folytattuk az ajándékozást. Amikor én odaadtam az ajándékomat Marcinak, mert igen őt húztam. Akkor, annyira örült a Black Sabbathos pólójának, hogy majdnem elsírta magát. ( na jó nem, de azért jó elképzelni így:D) Ott ölelgetett. Komolyan jobb érzés volt azt látni, hogy valaki örül annak az ajándéknak amit Én adok Neki, mint az, hogy én kapok. Engem Toncsi húzott végül. Annyira tetszik, egy sapkát kaptam tőle, meg egy fülbevalót:). Lottitól megkaptam a táskát, és fruzsitól meg csokikat:D
Mikor ennek vége volt, Lottival bementünk az europarkba, parfümöket próbáltunk az anyukájának. Hááát.. Mind ketten olyan büdös parfümöt fújtunk magunkra. pfúúúj. Még most is érzem magamon:SS
AZtán mikor hazaértem, Inez közölte, hogy ma elmarad a táncfellépésünk, és elvisz engem vásárolni, hogy megvegye nekem a karácsonyi ajándékot. Olyan jó volt Inezzel egy kicsit együtt lenni beszélgetni vásárolgatni, stb. Vett nekem egy zöld pulcsit, amin strasszok vannak a vállánál, meg egy kék inget*-* Nagyon tetszenek:D

A szerencsesütim:)

Ez után elmentünk az Árkádba kajálni. Kínait ettünk, és vett nekem szerencsesütit. Egyébként nagy álmom volt, hogy egyszer majd szerencsesütit eszek. Szóval ezzel egy pont kipipálva az amit még meg kell tennem az életemben listán. A szerencsesütimben ez állt: A dolgok jóra fognak fordulni:) Remélem van benne valami.
Ez után haza mentem egyedül mert Ineznek tovább kellett mennie mert még dolga volt.:)
Útközben folyamatosan néztem az órát. Ki tudja még mennyi időm van. Végig vettem a napomat, és elgondolkoztam, hogy mindent megcsináltam amit megcsináltam volna, hogy ha ez lett volna valóban az utolsó napom. A barátaimmal voltam, és a családommal is. Örömet szereztem valakinek, és mások is örömet szereztek nekem. Tényleg boldog vagyok. Tényleg annyira jól éreztem magam ma, hogy az hihetetlen. Ma nem ronthatta el semmi az örömömet.
Talán igaz a mondás: Éld minden napodat úgy, mintha az lenne az utolsó:) Talán, jó lenne, hogyha tényleg, minden napomat így fognám fel:)

2012. december 20.

Hmmm.... A világvégéről álmodtam. Szóval, nem mondanám hogy kellemes estém volt. Az egész álmomban, mindenki sikítozott futott, állandó földrengés volt. Tényleg kész káosz volt.

Mikor felkeltem, automatikusan nyúltam a szemüvegemért, amikor leesett hogy hupsz, nincsen. A fürdőszoba tükörhöz nagyon közel hajoltam hogy lássam magam. Te jó ég. Akkora karikák húzódtak a szemem alatt. Lehet hogy nem kellett volna éjfélig fent maradnom. Gyorsan elkészülődtem, és kisétáltam a buszhoz. Az első buszra felszálltam, ami jött,  reménykedve hogy az az, ami nekem kell. Szerencsére az volt.

A suliban, a többiek kedvesek voltak, segítettek mindenben. Daniékkal találkoztam az egyik szünetben. Sikerült, nem elkerülnöm őket.. Akkor odajöttek, adtak puszit, kérdezték hol a szemüvegem, mi történt az arcommal stb. Dani mondjuk kb meg sem szólalt. Lotti szerint olyan volt, mintha zavarban lett volna... Aztán ebélőben is odajöttek hozzám, és kérdezték milyen volt az ebéd. Okéé..

Mikor vége volt a napnak, indultunk volna kifelé, amikor jött szembe velem egy csaj, és én azt hittem rá, hogy az osztálytársam, így köszöntem neki h szia Vivi. Szerencsére nem hallotta meg, viszont Lottival egy jót nevettünk rajta.

Lottival bementünk a Köki terminálba, megvettük a akrácsonyi ajándékokat. Úristen olyan jóó táskát fogok tőle kapni. És annyira kiváncsi vagyok, hogy ki húzott.*o*

Mikor felültem a buszra, elgondolkoztam. Olyan minthogyha az élet ezzel, hogy a szemüvegem eltört, egy akadályt állított volna elém. És elgondolkoztam, hogy annyira nem becsülöm meg azt amim van. Másnak pénze sincs szemüvegre. Aztán belegondoltam, hogy attól még, hogy mondjuk valakinek jobb a ruhája mint az enyém, semmivel sem több. Lehet pl. hogy tök hülye, és szerencsétlen. Na jó az én is vagyok, de nem számít. Szóval most hogy nem láttam, belegondoltam, hogy nem is kell látnom ahhoz, hogy boldog legyek. Hiszen a legtöbb dolog, ami boldoggá tesz, láthatatlan. A barátság, a szeretet, a szerelem, az emlékképek, stb. 

Elmentem Réka ajándékáért, és utána végre haza. Amikor kinyitottam a kaput, azt hittem a kukára, hogy a kutyánk, így a kukának mondtam azt hogy Sonja... Már teljesen beletörődtem, hogy még hetekig nem lesz szemövegem, amikor közölte velem nagymamám, hogy már el is készítették. Annyira boldog lettem. Tényleg egyszerűen olyan szinten nem számítottam rá. 

December 20. van. A maják szerint, holnap világvége. Szóval, ha ez az utolsó napom, akkor mondjuk sorra veszem a tökéletes dolgokat ebben az évben. 

- A szilveszter

- Az idei valentin napom

- A szülinapom

- április 28-án a hajós buli

- A kinti mozi.

- Gólyatalálkozó.(Lottit megismertem)

- A ballagásom.

- A nyár első napja Rékával és Hannával. A sátorozásunk.

- Rékával a nyaralás a kurcán.( horgászhelyünk)

- Erdőbényén nyaralás.

- Gólyatábor

- Szeptember 14. beszéltem "vele"

- Vidámpark Szofival

- Rékával mozizás

- Visszamenni táncolni

- Ask.fm-en az éneklés

- Az éneklés a szórakozó helyen

- Az x-faktoros ember aki felfedezett.

- A forgatás

És talán ez még nem is az összes dolog, csak hirtelen ennyi ami eszembe jutott. Szóval, ha belegondolok, az élet összes csodálatos dolga az enyém. Úgyhogy, azt hiszem itt az ideje, annak, hogy lapozzak egyet, és elfelejtsem a rosszat, és csak is a jóra koncentráljak.

Imádom ezt a számot!!:))

2012. december 19.

Ma a forgatááás!:D

Ma a forgatáson..:)

Reggel, elég nehézkesen készülődtem el, szemüveg nélkül. Nagy nehezen megcsináltam a sminkemet, és felöltöztem. Természetes, mint ahogy máskor is szokott lenni, Inezre vártam mire elkészült, és elindultunk. A többieket felvettük elágon, és elmentünk a morizon's ligetbe. Elég hosszú volt. Az elején, minden csapat átöltözött, kisminkeltük magunkat stb. Az egész szórakozó hely, tele volt táncosokkal, és kamerákkal. Elég sokat kellett várni, amíg felvették a bekonferálást, ráadásul a nő aki bekonferált idegesített. Olyan robot hangja volt.
Mikor bemehettünk a tánctérre, akkor csak tömeg jelenet volt. Tehát egy énekes fent volt a színpadon, meg pár háttértáncos mozgott mögötte, mi pedig , a színpad előtt táncoltunk olyan "buli feelingben". Mikor ezeket felvették, akkor betettek különböző zenéket, amikre betanult minden csapat egy koreográfiát. Egyszerre táncolt az összes csapat, de természetesen,. mindenkinek más volt a koreója, így minden csapatot egy külön kamera vett fel. Betették Justin Biebert is, mi arra nem táncoltunk, és ott csak a tömegben mozogtunk*-*. Mondtam már h Belieber vagyok?:D
A végére nagyon elfáradtunk. A vicces az egészben az volt, hogy egész nap nem láttam, így kiderült, hogy vakon is tudok táncolni.
Kiváncsi vagyok, h a tv-ben mennyit leszek benne, és h mennyiszer vágnak be minket. Engem amikor a tömegjelenetben voltam, akkor külön vett egy kamera.. Suzóval remélem az is benne lesz:D. Igyekeztem szépen mosolyogni:D.
Annyira jó lenne, ha egész éleemben csak ezt kéen csinálnom. Színpadon mozogni, kamerák mindenhol*-* Milyen szép álom.
Ajhh basszus még mindig nem látok:SS és annyira idegesít:SS Majd a fent lesz az adás, a youtubeon, mindenképpen belinkelem:D olyan kiváncsi vagyok:).

2012. december 18.

Szóval, kezdjük azzal, hogy nem látok semmit. Nem is, inkább a nap elejét írom le, és akkor szépen lassan bevezetlek titeket abba, hogy miért is nem látok. Komolyan gépelni alig tudok:S
Reggel 6:26kor, úgy léptem ki a kapun, hogy még mindig nem tudtam semmit a gitárvizsgámra. Hogy izgultam e? dehooogy. Kicsit sem fogok leégni:S.Sőt. MIkor felkeltem azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hogy élek e, és hogy milyen nap van.
A suliban, , az első óránk rajz volt, aztán magyar, tofő, stbg.. A fontos inkább az ebédszünet. Láttam, hogy "ő" pont besétál az ajtón, így gyorsan odafutottam hozzá. Erre megszólal, hogy tudtam hogy te jössz, láttam a szemem sarkából, hogy valami törpe közeledik. Hát köszönöm:D AÉpp vittem volna ki a tálcát, amikor megszólal, hogy foglaljak neki is helyet. ÍÍgy történ az, hogy vele ebédeltem:O. Kivételes alkalmak:D, Épp elkezdtem volna enni, amikor ő leül az asztalhoz, és úgy csinált mintha beletüsszentett volna a kajámba, és mintha a nyálna szanaszét fröccsent volns. Persze az csak víz volt. REMÉLEM!!
FDani is látta, hogy ott vagyok "vele", és nagyban mosolygott meg integetett.
Aztán "ő" felkísért a termemhez, ott még bezsélgettünk, és mondta, hogy nem lesz itt már egész héten. Szóval csak januárban fogom látni. Őszintén kicsit elszomordtam, dehát most mit tegyek:D Aztán végül nagy nehezen, de megölelt, és elm,ent. Ez után egész jó kedvem volt, sőt még tesi elején is végig pörögtem. Kidobós volt, és én félek a labdától, mint ahogy mondtam már, így ahogy közeledett felém a albda, leültem a földre és összegömbölyödtem, és ahogy fruzsi lépett hátra felé, elesett bennem., Nem kell hogy mondjam, ezt a fenti teremből az összes fiú végignézte.:D. ÉS ez után jött a "baleset". Kb majdnem utolsónak maradtam bent, a játékbanm, amikor Olcsi egy nagy dobással kidobott, amitől lerepült a szemüvegem, és eltört a keret, és a lencse is kiesett belőle. Fel sem fogtam hogy mi történt, amikor már midnenki körém állt, és megszólalnak, hogy vérzik az arcom. Hát igen, keletkezett egy kis vágás rajta, de nem vészes.. Egy kicsit ömlött belőle a vér.:D. Ezzel vége is lett az órának, midneki körül állt, szegény Olcsi meg állandóan bocsánatot kért. De hát nem tehet róla, végülis rajtam miért volt szemüveg. Mondjuk van egy jó okom rá. Szemüveg nélkül NEM LÁTOK. Mindenki segített, de ami rosszul esett, hogy az akitől elvártam volna, egyáltalán le sem szart. és ez szarul esett. Nagyon..

Végül Hanna elkísért a buszomig, és kivételesen, kisírtam magam neki. Én. ELsírtam magam más ember előtt. Ez már a vég:D. De őszintén jól esett magam kisírni. Nem is a szemüveg miatt sírtam. Csak úgy egyszerűen minden előtört belőlem.
Itthon megtaláltam a ótszemüvegemn. Hát.. Inkább vakon halok meg, mint hogy azt felvegyem.
Elmentem gitárra, és megmondtam a gitártanárnak, hogy az egyik darabomat nem tudom. És szerencsére engedett:) Így azthiszem, megkapom az 5öst. Vagy nem:D
És ennyit mára. SZóval.. Holnap esz a forgatás, egy vágás van az arcomon és nem látok semmit. HURRÁ:D.

2012. december 17.

Huh.. A mai nap. Este fél nyolc van, én pedig eddig meg sem álltam. Szóval, belekezdek. Reggel ahhoz képest, hogy este elég későn aludtam el, pont mi előtt megszólalt az ébresztőm az előtt kb. 10 mp-cel felkeltem. Csak úgy kipattantam az ágyból, szép kényelmesen elkészülődtem. Mikor a tükörbe néztem, Vagy 20-szor elmondtam, hogy I'm awesome. Ne kérdezzétek, nem tudom miért angolul. Ezzel kicsit fel is dobtam a kedvem. Eldöntöttem, hogy ma semmi sem lombozhat le. Időben elindultam a buszhoz, erre a busz elmegy a szemem előtt. Ilyen sem volt még, hogy a BKV 4 perccel KORÁBBAN jött mint ahogy kellett volna. De így is beértem időben a suliba. Bőven:) Elsétáltam Kinga mellett(osztálytársam) és rám sem nézett, de megkérdezte, miért van ilyen jó kedvem, és hogy csakúgy ragyogok. Hmm... Talán ez a reggeli kis "beszélgetés magammal" jót tett:).

Aztán , volt egy elég kínos találkozásom Daniékkal. Ők éppen le jöttek a lépcsőn én meg mentem fel. Hát.. Köszöntem nekik, de nem mentem oda hogy puszit adjak, mentem tovább, erre Boti(haverja) utánam szól, hogy RÉKA!! RÉÉKA!! Visszakérdeztem hogy igen? erre mutatja h puszi? Szóvals visszamentem neki puszit adni.
Ez után, a többi óra nem is olyan fontos. Nem is emlékszem mik voltak. Tehát az első nagy szünetben megint sikerült velük találkoznom, Akkor már Daninak is meg a többieknek is adtam puszit, nem csak a Botinak:). Az 5. órám Matek volt, ahol tök szép csendben ültem, erre a tanár megszólal: -Réka van valami mondanivalód?

- Igen.. Hétvégén leszálltak a marslakók, és kiderült, hogy én vagyok a legokosabb ember a földön, ezért elvutték az agyam, és így lettem én ilyen hülye.
- (Tanár egy jót nevetett). Legközelebb, ha bemutatkozol, a neved mellé mondd azt is, hogy önbizalom túltengésben szenvedek:D
- Hát tanárnő, tudja. Nekem igazából rohadtul nincs önbizalmam, és eléggé szarul vagyok midnen nap emiatt, de most nagyon jó kedvem van, mert szakítottunk a pasimmal.
- Hát Réka, köszönöm, hogy ilyeneket megosztasz, vbelem és íz osztálytársaiddal. - és ez után még elég sokat nevetetett.
Szóval. Rájöttem. Bármiből ki akarod magad magyarázni, fogd rá a marslakókra. Nem tudtad megírni a házid? a marlakókl elvitték. Nem tudtál tnaulni? a marslakók nem hagytak. Szóval. Minden a marslakók hibája:D
Szerencsére elmaradt a 6. órám, így hamar hazamehettem. Elmentem Réka ajándékát megcsináltatni:) Fúúhh. Remélem tetszeni fog neki!!:)
Sétáltam haza, amikor megbotlottam a saját lábamban, és eltanyáltam a földön. Szerintem aki látta, szakadt a röhögéstől, és be kell hogy valljam, én is jót nevettem magamon:D.
Miután hazaértem, rögtön rohantam is táncra. HUhh hosszú volt ez a próba. Tömör Tánc, Tánc és Tánc. De muszáj, ha szerdán megyünk forgatásra. Arról majd írok szerdán:D Az akkor lesz fontos!:)

Mikor végre Tényleg hazaértem, akkor jutott eszembe, hogy basszus. Holnap Gitárvizsga, és tanulnom kellene rá, mert nem tudok semmit. Abból lett az, hogy eljátszottam párszor a darabokat, teljesen kiakadtam hogy ez nekem nem megy, és leültem ide.
Amúgy ahhoz képest, hogy nem rég szakított velem Dani, és én azt hittem, teljesen össze leszek törve, csak úgy kicsattanok a boldogságtól. Talán anyunak igaza volt. Minden fejben dől el. A boldogság is:)

2012. 12. 16-17.

Ma Rékával elmentünk vásárolni karácsonyi ajándékokat. Mikor beértünk az Árkádba, óriási tömeg volt. Mintha ez lenne az utolsó nap karácsony előtt, és minden ember kétségbeesetten keresne ajándékokat. De tényleg. Nevetnem kellett, ahogy a mozgó lépcsőn úgy álltak mint a heringek. Bementünk a H&M-be ott Lottinak tudtam is venni ajándékot. De ugye nem kell hogy mondjam, elég sokat álltunk sorba a pénztárnál.
Aztán bementünk vagy három ékszer boltba, de egyikben sem találtam semmi jó ajándékot, és Réka még meg is nehezítette a dolgomat, azzal, hogy semmi sem tetszett neki. Bementünk még a new yorkerbe, ahol vettem magamnak egy inget, de a végére már annyira elment a kedvünk az egész vásárlástól, hogy elindultunk haza. Visszafelé, megálltunk, és beültünk egy kávézóba.

Én banános forrócsokit ittam. Nagyon finom, ajánlom mindenkinek:D. Ott Rékával beszélgettünk egy kicsit, de abból az lett, hogy mind a ketten elővettük a telefonunkat, és képeket nézegettünk, vagy facebookoztunk. Egyikünknek sem volt valami jó kedve. Csak a szokásos, utáljuk az embereket és nincs kedvünk élni.
Miután megittuk a forrócsokinkat, elindultunk haza. A busz pont az orrom előtt ment el. Addig körbenéztem a karácsonyi vásáron, mert ott elágon is van egy. Pont indultam vissza, odaértem a buszhoz is, erre megállok a busz előtt, hogy felszálljak rá, és becsukja az ajtót. Én ilyen tök meglepődve nézek, hogy nyissa már ki, erre elundul, elkezdek ugrálni, aztán megállt. Nem is kell hogy mondjam, az utasok egy jót nevettek:D.

Végül este skypoztam "vele". Hát, szeretek vele beszélgetni, de valahogy most neki sem sikerült feldobnia. Anyu erre csak annyit mondd, hogy fejben dől el az, hogy boldog akarok lenni, vagy sem. És igaza van.
És én is úgy érzem hogy itt az ideje. Tényleg, most már tényleg semmi okom a szomorúságra. Vannak barátaim, egy jó családom, azt csinálom amit szeretek, nap mint nap megkapom azt hogy szép vagyok, és hogy jó a hangom stb. Szóval.. Igen van okom a boldogságra. Ugye? Ez olyan mintha csak magamnak bizonygatnám. Na mindegy:D.

Vasárnap, pedig semmi kedvem sem volt felkelni. Állandóan egy erdőről álmodok.Becsapnak, de nem veszed észre, azt hiszed, hogy kiváló emberismerő vagy, pedig gyakran tévedsz. Elvileg ezt jelenti az, ha erdővel álmodok. Igen.. Egy hónapon keresztül becsaptak azzal, hogy szeretnek.. De most mivel csapnak be? Aztán egész nap a karácsonyi ajándékokon kattogtam. Végül az osztálytársamnak akit húztam megtudtam rendelni az ajándékot, és Rékának is kitaláltam mit fog kapni. Remélem tetszeni fog neki:D
És kb ennyiből állt a hétvégém. Szerintem most még megfürdök és megnézem az Alice Csodaországban-t. Annyira jó az a mese. Alice olyan mint én. Egy álmodozó:D

2012. 12. 14. !! Vége..

Hát.. hol is kezdjem. Vége. Szakított.
Szóval kezdjük a nap elejével. Ma már biztos voltam benne, hogy szakítani fogunk. Na jó, ez hülyeség, nem voltam benne biztos, de valahogy éreztem. Reggel csak második órám volt, így tesivel kezdtem. Lotti kölcsön adta a ruháit, és szerintem sikerült, egész csinosan kinéznem. Ha már szakítunk legalább lássa, milyen csajt vesztett. Haha:D Aztán a következő órák nem is fontosak, a lényeg az első nagy szünet. Ebédlőben, a barátai elmentek mellettem, pedig eddig mindig odajöttek köszönni, aztán ő meg leült mellém, de nem csókolt meg. Na ekkor voltam biztos mindenben.Kimentünk az ebédlőből, és mondta hogy felkísér a kórus próbára. Nagy csönd volt kettőnk között. Annyi mindent mondtam volna neki, és azthiszem ő is nekem, de egyikünk sem tudott megmukkanni. Aztán végül ő törte meg a csendet: - Nem tudom hol kezdjem.

- Hát mondjad. - pontosan tudtam mit akar mondani.
- Szóval. Én nem szeretlek. Legalább is nem annyira mint te engem, vagyis, szerintem már te sem szeretsz.
- Hát nem.
- Amúgy, lehet hogy nem látszik, de igenis van szívem. És annyira lelkiismeret furdallásom volt, hogy téged is és magamat is becsapom, és ideáig bírtam.
- Nem. Nincs szived, és lelkiismereted sem:)
- Hát.. ahha.. - ekkor következett egy nagy csend. - Nyugodtan megpofozhatsz ha akarsz, megérdemelném, és jól is esne.
- Nem akarok neked örömet okozni:)
- (erre lesütötte a szemét) De amúgy nem tudom. Már annyi mindenkitől hallottam, hogy mit gondolnak rólam, és hát nem tetszik. (itt valamit dumált össze vissza)
- Jó, igazából én is már szakítani akartam, de te megtetted helyettem köszönöm:) Azthiszem bemegyek a terembe.
- Jó.. Szia Réka.
Én meg megfordultam és besétáltam drámaian a terembe. Na jó csak én képzeltem el hogy drámaian. Szóval, vége. Többet nem fog odajönni a nagy szünetben, nem csókol meg, nem leszek a haverjaival, nem fogok velük röhögni. Na jó ez a legkevesebb.. De legalább nem fog többször megbántani. és nem fog többször a földbe tiporni. Nem kell mitől szenvednem:)
MIndenki aztmondta, hogy büszke rám hogy így vislekedtem. Azt hiszem erős vagyok. Vagy csak még nem fogtam fel hogy vége.

Délután én tartottam a táncot. Annyira jó volt most az edzés, a többiek is mondták, hogy jól érezték magukat:). És ennek örülök. Jó érzés volt, kitáncolni magamból mindent. És addig amíg táncoltam, őszintén jól éreztem magam.

Este beszéltem "vele". Jó volt újra skypolni, mindig tudja, hogy hogy vidítson fel:D

Igazából nem tudom, hogy örüljek, vagy szomorú legyek. Nem érzek semmit. Kiváncsi vagyok mi lesz majd hétfőn a suliban, de ezzel még nem is akarok foglalkozni.
Azt mondják erős vagyok. Hát, kifelé lehet hogy ezt mutatom. De igaz. Erős vagyok. És ezzel megint erősödtem egy kicsit. Az élet újra próbára tett, én pedig talán újra átugrottam egy akadályt.Vagy nem, és még csak most jön a következő. Mondjuk az élet útján állandó akadályokkal kerülünk szembe, csak rajtunk múlik az, hogy képesek vagyunk e átugrani rajtuk, vagy sem.
Amúgy, azt hiszem azt mondtam, hogy ha szakítunk leírom a nevét. Vagy nem? Á én sem emlékszem. Na mindegy. Ő neve Dani:). És az "ő" neve továbbra is maradjon titok:)

2012. 12. 13. fuck!

Erre tényleg csak azt tudom mondani: Hát b***meg.  Neki áll feljebb? Ez komoly???
Kezdjük azzal, hogy reggel tökre izgultam a töri miatt, még a párnám alá is betettem a könyvem hátha az segít.. A busz lerobbant, a metro meg megállt.. jól kezdtem a reggelt. Találkoztam Vele, kb rögtön a 2. óra után, és megcsókolt, tök jó volt, erre jött "ő", és csak viccből beleütött a táskámba, erre Ő fogta magát mondta hogy na jó menjünk és elmentek. De a haverjai még visszajöttek, hogy ne higgyek a pletykáknak , tényleg nem smárolt senkivel. Oké, még egészen hittem neki. Tényleg, tökre eldöntöttem, hogy biztosan igazat mond. Az ez utáni szünetben beszéltem "vele". Tényleg nem is meséltem, hogy vele tegnap este chateltem, és megbeszéltünk sok mindent, és TÉNYLEG segitett kicsit jobb kedvre deriteni:) Na de ott tartottam hogy beszéltem vele, és megölelt. De rég ölelt meg:) Jó volt vele végre megint dumálni.:)
Még ebben a szünetben, tüntetést szerveztek, mert az államilag támogatott egyetemekre 30000ről 10000re csökkentették a felvehető gyerekek létszámát. Szóval azzal tüntettek, hogy mindenki leült a földre a Kodály terem előtt. Minket sajnos visszazavartak a termünkbe, és mikor mentem volna le a lépcsőn észrevettem Őt, odamentem hozzá, hogy megcsókoljam, és elfordult. WTF?
Az ebédlőben, beszélgettem néhány évfolyamtársammal, oda sem jött hozzám, mint ahogy máskor szokta, sőt, amikor látta, hogy kint beszélgetek Nonóval, akkor simán elment mellettem. Na várjunk csak. Neki áll feljebb? Ő csalt meg elvileg. Még ha nem is igaz., de azért próbál még is bennem lelkiismeret furdalást kelteni. Hát tudja mit? NEM FOG. Végülis, erre mondják, hogy a támadás a legjobb teknika. Hát sajnálom. Nálam nem válik be.
Miután megirtam a töri tz-t amiről inkább nem nyilatkozom, az után jött egy angol tz..
Szeretem ezt az angol csoportot, mindenki tiltakozott, hogy ne ma irjuk a tz-t stb, igy mi Lottival leültük a földre, de sajnos igy is meg kellett irnunk. De egész órán a földön ültünk. Komolyan, tök jó lenne igy tanulni:D Bár, miközben irtam a dolgozatot, kicsit megfájdult a hátam:|

Tanitás után, húztam, egyenesen haza. Örültem, hogy végre nem kell tanulnom, igy énekeltem egy kicsit. Ask.fmre fel is tettem videókat, nagyon sokan irtak. Irták hogy nagyon jó a hangom, hogy szép vagyok, és ami meghatott hogy valakik irták, hogy a példaképük lettem:') Azért jó érzés ilyet 14 évesen hallani. Kicsit meg is dobták az önbizalmamat, és rájöttem, hogy Ő nem érdemel meg. Semmibe vesz, és tudom, hogy nem ezt érdemelem. Nem vagyok egy szar darab. Ha egy 170 cm, vékony modell kell neki, hát akkor keressen egyet. Én sosem leszek olyan. És ne akarjon hülyére venni. Mert nem szeretem. Ez a legrosszabb. És tudjátok mit? Akárhányszor ránézek a vágásokra a kezemen, azt látom hogy gyenge voltam. És akárhányszor ránéznek nevetnem kell magamon. És ezek a sebek inspirálnak. Mert tudom hogy erős vagyok. És eldöntöttem. Mától kezdve soha de soha többé nem leszek ennyire gyenge. Mert egyszerűen nem éri meg. Több vagyok ennél. És ezt sokan meg is mondták. És ha esetleg szakitok vele, már van is egy tervem.

De akinek ma a legtöbbet köszönhetem az "ő", apa, és Lotti. "ő" észheztéritett, Lotti felviditott, Apu megadta a kezdő lökést.

Ez annyira igaz;)

2012. 12. 12.!!!!!!!!!

Ma, ami összejöhetett összejött. És, ma egy olyan dolgot hallottam, ami miatt kicsit megrökönyödtem.
Az első két órám média volt, unalmas stb. Na jó hagyjuk az üráimat, tértjünk a lényegre. Ebédlőben, tök nyugodtan beszélgettem mindenkivel, odajött Ő megcsókol, mintha semmi sem lenne, ez után odajött hozzám Melinda, hogy megtudta mit pletykálnak Róla. Ez után, nem ment le több falat a torkomon, és kimentem hozzá, hogy beszéljek vele, miről van szó. És akkor, történt az, ami nagyon nagyon sziven ütött. Elvileg, Ő csókolózott egy másik lánnyal, a szalagavató afteren. Eleinte, nem is tudtam felfogni, csak mosolyogtam.

De amikor eljutott a tudatomig, egyszerre voltam dühös és elkeseredett. Nem is foglalkoztam Vele, hogy még ott van az ebédlőben, és azt mondta még odajön hozzám, gyorsan felmentem a terembe, és leültem. Mindeki nézte, mi a bajom. Pont elmondtam, amikor Ő egyszer csak belépett, a terem ajtaján. Mindenki ledöbbenve nézte. Kimentünk hogy megbeszéljem vele. Beszélni alig tudtanm, így csak ennyit kérdeztem: - Ez igaz? Erre rögtön rávágta  hogy nem. - Honnnn tudod miről van szó? - Csak gondolom, és tényleg nem, nem csókolóztam másik lánnyal az afteren. Erre én: - nem szeretem ha hülyének néznek, és nem szeretném ha hülyére vennél. Erre elmondta, hogy ő sosem csalna meg, és hogy semmilyen lányt nem csalna meg, és a lány akivel állítólag csókolózott, annak 7 hónapja van pasija, és bevallotta hogy tényleg táncolt vele, de semmi több.
Egyszerűen nem tudtam mit gondoljak. Kinek higgyek. Össze voltam zavarodva. És csak a mardosó fájdalmat éreztem. Persze, amúgy is mi mást mondott volna?

2012. 12. 12. 12:12 perc, az egész osztály össze állt egy közös fotóra, és mindenki kívánt. Annyira de annyira örülnék, ha tényleg teljesülne amit kívántam.. Bárcsak...
Ez utáni szünetben, teljesen ki voltam. Bedugtam a  fülhallgatómat a fülembe és zenét hallgattam. Fel akartam volna hívni Rékát, de aztán rájöttem hogy neki tanítása van ilyenkor. Tényleg, le sem tudom írni, mit éreztem..
Mikor sétáltunk be a terembe, ő kinézett az ő terméből, és nagy mosollyal integetett, én meg igyekeztem magamra erőltetni egy mosolyfélét:|
Délután elmentem táncra, ami kicsit feldobott.
Viszont egész délután törit magoltam, nem is tudom hol áll a fejem. Annyi évszám kavarog az agyamban:S
Szóval.. A mai nap kérdése: Mit tegyek?? Higgyek neki, vagy ne?
Ahhoz képest, hogy tegnap milyen jó kedvem volt.. komolyan, fölösleges boldognak lennem, majd úgy is történik valami:S
ÁÁÁÁÁÁÁ:SSSS

2012. December 11.

Huhh. Ma meg kell hogy mondjam, őszintén vidám voltam:D
Reggel rajzzal kezdtünk. Dolgozatot írtunk.. Rajzból.. Szerintem olyan fölösleges tantárgy, de mindegy. Hát én annyit nevettem Toncsin. Nem értem, hogy hogy lehet valaki olyan hülye, hogy felhívja dolgozat írás közben a tudakozót, és megkérdezi a választ?:D

Talán ez lehet a fejemben, amikor vele vagyok:D

Aztán találkoztam Vele*-* az ebédlőben. Olyan aranyos volt*-* Huhh.. az ebéd szörnyű volt. Kb., nem is ettem belőle. Ő felkísért a termemhez, és beszélgettünk. Elkezdte bökdösni a hasam, én pedig megszólaltam, hogy ne bökdösse, erre azt mondja, hogy nem baj, legalább kisebb lesz. Na erre most nem hagytam annyiban. Meg mondtam neki, hogy ez nagyon köcsög volt. Ekkor mondta, hogy bocsánat, és próbált egy puszit adni, de nem engedtem neki. Végre, kiálltam magamért. Büszke vagyok magamra.:D
Aztán, olyan aranyosan magához húzott, átölelt, stb. Teljesen feldobta a napomat.
Mikor hazajöttem, elkezdtem tanulni. Utálom a Törit! Minek kell több ezer évig visszamenőleg tanulni? Elég lenne az utolsó száz év, amikor tényleg történtek olyan dolgok, amiket TÉNYLEG alá tudnak támasztani. Na mindegy. Muszáj megtanulni, mert holnap után TZ.. Valahogy meg kéne betegednem addig..:D
És kb ennyiből telt a napom. Hmm. Azon gondolkoztunk Lottival, hogyha felírom egy lapra hogy szeretem magam, és sokszor elolvasom, akkor el is hiszem. Lehetséges:) Kiváncsi vagyok:D

Hmm.. Mikor jöttem haza a buszon, arra gondoltam, hogy ha megtehetném, visszamennék az időben. Tényleg. Igazán, hiányoznak a régi idők. A régi barátságok, a régi játékok, a régi nevetések. És az hogy milyen egyszerű is volt mindez:) Olyan jó lenne megcsinálni egy időgépet:D
huhh.. mennyit hmmm-ögtem ma..:Dxd

Hoztam pár képet, ami nagyon tetszik:

Egy kis inspiráció:)

Imádom ezt a számot.. Tényleg kedvencem lett..*-*

2012. December 10.

A vasárnapot, arra használtam, hogy erőt gyűtsek a holnaphoz. Próbáltam kigondolni, hogyan is legyek boldog, miközben azon stresszeltem, hogy Ő ma a szalagavató afteren van, és hogy esetleg majd csókolózik mással.
Reggel, mikor csörgött az ébresztőm, először nem is akartam felkelni. Teljesen abban a hitben voltam, hogy ma még csak vasárnap van. Aztán nagyban gondolkodtam, hogy nem lehet vasárnap, az tegnap volt. Vagy várjunk. Biztos hogy tegnap vasárnap volt? És mi van, ha ma szombat van? Azthiszem, a legszarabb érzés úgy felkelni, hogy teljesen abban a hitben voltál, hogy ma sokáig aludhatsz. Ez volt az első nap, hogy semmi kedvem sem volt suliba menni.

Olcsi, én és Lotti:)
És Boldog Névnapot LOTTI:D

Egy dupla infóval kezdtük a napot. Mondtam már, hogy urélom az infó tanárt? Mindenbe beleköt. Komolyan az óra végénél már ott voltam, hogy kitépem a haját. Nem értem, higy valaki hogy lehet ennyire szemét mint ő. Komolyan, ha őt túléljük, akkor a világvége már semmi.
Tesin röpiztunk. Huhh nagyon lila lett a csuklóm, és fáj. Szerintem holnap befáslizom:S
Ez után egy jó kis magyar, és mentünk ebédelni. Ebédlőben, Ő odajött hozzám, és így mondja nekem: Csók? Megcsókolt.. Olyan gyanús volt nekem. Annyira fel volt dobódva, és annyira jó kedve volt. Odajöttek a haverjai is, hát én szakadtam. A hasam fájt a röhögéstől, olyanokat meséltek. Mögöttem, elsétált egy csávó, aki szerencsétlen csak a tálcáját akarta letenni valahova, de én amilyen ügyes vagyok, ahogy mögöttem volt belefejeltem. Erre Ő meg az egyik haverja leordítja: - Megverlek te köcsög!, - Mit képzelsz magadról? Figyeljél már oda!! Szegéény:| de azért jól esett, hogy így rögtön "bevédtek". Mi lenne, ha valaki ott beszólna nekem?:D
Még majdnem elkísértek a teremig, ott még beszélgettem velük, és Ő átölelt*-* Meg édesemnek hívott*-* Komolyan.. nem értem. Olyan hangulatingadozásai vannak. Vagy nem is ez a jó szó. Egyszer kedves egyszer nem. Már nem tudok rajta kiigazodni. Viszont, amikor kedves akkor tényleg annyira aranyos, mint ma, és amikor meg bunkó, akkor pedig miatta, teljesen padlóra kerülök..:|

ALig vártam már hogy otthon legyek, de nem tudtam kiynitni az ajtót. A zár, szerintem befagyott. EZért meg kellett várnom nagypapám, hogy ő kinyissa. De ami a legjobb, hogy ma, megcsinálták a telefonom, így nem kell azzal a gyagyival járnom*-*

Most nézem csak, hogy kb. másfél hét van hátra, a világvégéig. Nekünk akkor pont osztálykarácsonyunk lesz. Ezt a másfél hetet még ki kell élveznem, még ha én sem hiszem hogy eljön:)

Egésznap ez a szám járt a fejemben:D

2012. December 8.

Ajjh. Hulla fáradtan keltem reggel. Lehet, hogy nem kellett volna negyed2ig chatelnem:| Mondjuk normális esetben délig aludtam volna, de most fél9kor fel kellett kelnem, mert mentünk egy táncversenyre.
Ez nem olyan nagy táncverseny volt, mint amiket az emebrek elképzelnének, hanem olyan, hogy bementünk egy ilyen számítógépes játékok, meg nintendó, stb. áruló boltba. Ott játszottunk, egy új táncos játékkal, és az nyert akinek a legtöbb pontja volt. Na és ki nyert? ÉÉÉÉN:D Kaptam egy pólót, amire az van ráírva, hogy I LOVE ME, meg egy energia italt. Hát a póló, nem illik hozzám, és ez miután hazaértem ki is derült.

Kaptam askon, egy "kérdést" ami eléggé, megbántott.Szia:) Mondtam már hogy szánalmas vagy ? Mondtam már hogy az egész életed egy vicc egy elcseszett paródia ? Hogy annyi nőiesség szorult beléd mint egy villany oszlopba? jó hogy ha vannak barátaid akik szerint szép vagy de ne feledd hazudnak. Nem.. Igazából nem is ez ami megbántott, hanem az, amikor beszéltem Vele, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte is csak annyira vagyok nőies mint egy villanypózna ezt válaszolta:

15 évesen ne törekedj annyira a nőiességre. Amúgy az, ha magas vagy sokat dob rajta.....ha azt mondom hogy nőies vagy elégedett leszel magaddal (azt pedig nem szeretném) és valójában szerintem nem vagy az. ha azt mondom nem vagy nőies még a végén elszomorodsz...
Hát köszönöm szépen. Mi az, hogy nem akarja, hogy elégedett legyek magammal? Így is elég szarul érzem a bőrömben, ő meg még azt sem akarja, hogy jól érezzem magam. Hát, tényleg. Köszönöm szépen.
Tudjátok van az, amikor az ember elkeseredik, és nem lát semmit sem jónak.Hogy úgy érzi nem értik meg, akkor egy mély pontra kerül. Sír, zokog. És kárt tesz magában, csak hogy ne a lelki fájdalmára figyeljen. Igen. Azt hiszem újra teljesen mélypontra kerültem. Újra sikerült, a kedvemet elvenni mindentől. Kezdem már kissé én is szánalmasnak érezni magamat:)



Igazából, nem is az a bajom, hogy valaki megbánt. Hanem hogy amikor belenézek a tükörbe, nem látom szépnek magam. Nem látom annak magam aki lenni szeretnék, vagy aki valójában vagyok. Úgy érzem, mintha elvesztettem volna magam teljesen. És ez napról napra egyre nehezebb, még ha próbálom is eltakarni. Szeretnék egyszer úgy fel kelni, hogy nem érdekel semmi, és végre én vagyok. Hogy nincsenek korlátaim.