2013. december 2.

Szóóóval... Ez az első napom nélküle. És az első éjszaka, amikor sírtam miatta.. Na jó nem, mert tegnap is sirtam. Igazából nem csak miatta sirtam, hanem amiatt is, hogy az állitólagos "legjobb" barátnőm cserben hagyott. Pont mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Nem kell hogy pátyolgasson, csak a tudat h számithatok rá. Nem baj.. Erős vagyok, túl fogom élni. Azt hiszem.
Mivel nem akarok teljesen magamba fordulni mint régen, terveznem kell. Eldöntöttem hogy elmegyek megint táncolni. Hiányzik. És igazából leginkább Ádám miatt nem táncoltam, mert úgy éreztem béna vagyok. Ha béna vagyok, ha nem, elmegyek, hogy kitudjam magam fejezni. És szeretnék változni. Mert most igazából minden ráemlékeztet. Na jó.. azért nem akarok teljesen megváltozni. Mondjuk, befestetném a hajam. Egy kicsit vöröses barnára. Szerintem jó lenne. Bár kitudja. Az sem biztos hogy anyu megengedi. Na mindegy, majd meglátjuk.
A következő tervem. Nincs következő...
Igazából, itt az ideje hogy újra éljek. Újra boldog legyek, mert az elmúlt hónapokban már nem voltam az. Azt fogom csinálni amit szeretek, és akkor amikor szeretném. Nem akarok korlátokat. Jó nyilván kellenek, de értitek. Kiszeretnék bontakozni:)
Remélem, hogy sikerülni fog. Nem akarok többet sirni. Csak mosolyogni, és addig nevetni míg meg nem fájdul a hasam.