Az elmúlt hetekben megirtuk a tz-ket, és örülök h végre letudtam mindent, és pihenhetek. Ennyiben jó minden. Bár, még sosem voltam olyan magányos mint most. Itt van Ádám és örülök neki. Még soha senkit nem szerettem ennyire, és nem rajongtam érte. Hiszen Ádám olyan mint egy menedék. Mikor vele vagyok, akkor elmenekülhetek minden elől, és akkor csak ő és én vagyunk a tökéletes. Ez a szerelem nem igaz?:)
Tudjátok azon gondolkoztam hogy boldogság nem létezik. Minden embernek az a célja hogy boldog legyen. De őszintén, van olyan ember aki tényleg boldog? Oké érzel boldogságot pillanatokig. De nem hiszem hogy lehet boldogságot érezni huzamos időn keresztül. Vagy csak én vagyok ilyen elcseszett:)
Hamarosan karácsony van. Remélem, hogy ez nem lesz annyira elcseszett mint a tavalyi. Bár van egy olyan érzésem, hogy pontosan ugyanolyan csalódott leszek, és megint sirás lesz a vége, mint minden évben.
Ma volt a szünet első napja, és hát mit is mondjak. Elég unalmas volt, szar. Ádámmal voltam tegnap, ott aludtam, de ők ma elutaztak, igy itthon voltam, apuékkal együtt kajáltunk, aztán meg nővéremnek a karácsonyi bulijára mentünk ami nem is tudom. Nem mondanám valami jónak. Az első perctől kezdve vártam hogy vége legyen.
Úristen mostanában olyan rosszul alszok. Csak rohanok folyamatosan. Valaki mindig üldöz, üldöz, én felkelek, és annyira megvagyok izzadva:( Nagyon rossz. EZz tuti jelent valamit.
Jajj ma nagyon összevissza irtam, Látjátok? csak cikáznak össze vissz a gondolatok. Nem bírom, megőrülök.
És istenem, olyan egyedül vagyok. A szünet rlső hetében kb nem is lesz programom:( Még sosem volt ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése