Ma túl vagyok egy két oldalas esszé iráson. Verselemzést kellett irni, és egy k*baszott unalmas szar versről kellett oldalakat pofázni. Remélem meg lesz a hármas. Viszont, azt fedeztem fel, hogy a nap többi részében nem idegeskedtem. Eddig minden perben valami máson járt az agyam, stresszeltem, de ma nem. Lehet Márk jó hatással van rám. Olyan nyugtató, vagy nem is tudom. Délután mentem gitárra és a tanárom szerint sokat fejlődtem énekből, és meg is jegyezte, hogy mennyivel kisimultabbnak látszom. Érdekes. Tegnap még reggel a buszon, egy ismeretlen nő megkérdezte, hogy jól vagyok e. Képzelhetitek milyen fejem lehetett:D
Nem tudom. Úgy érzem, most hogy nincs az Ádám, olyan kiegyensúlyozottabb vagyok, nem aggódok. Nincs veszekedés, nem idegesit fel senki. Kicsit a végén ezt a kapcsolatot már inkább kényszernek éreztem. Szóval most igy sokkal nyugisabb minden. És képzeljétek ma nem hiányzott. Bár eddig is mindig ez volt. A hétvége után az első 2-3 napban nagyon hiáynzott, utána jött a már megszokott elhidegülés tőle. És most is ugyanez van. Túl sokszor hiányzott már eddig, túlságosan is hozzászoktam hogy van valakim de igazából nincs is. Tudjátok. Mi úgy igazán sosem voltunk együtt.
Délután, mikor hazaértem, beszélgettem apuval és tökre lehangolt. Azt mondta, nem is énekelek jól, sőt visszafejlődök:(. Mostanában mindig lehangol. Esküszöm, hogy depressziós.
Ja és nem járhatok táncra:( Ráadásul a hajamat sem festethetem be. Mondjuk még a hajfestés a legkevesebb. Nem baj, majd csak megoldom valahogy:)
Igy a napvégére, felszabadultnak érzem magam. Olyan érzés van bennem, hogy szabad vagyok. Nincsenek korlátok. Jól érzem magam. Tényleg:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése