2013. szeptember 10.

Nem tudom, hogy most a napomrol irjak vagy inkabb a az erzeseimrol. Mert igazabol ma nem tortent velem semmi kulonos. Tudjatok felkeltem es tuleltem.:)
Igazabol eleg szarul erzem magam. Nagyon szarul.... Adam hianyzik, szornyu hogy nem lehetek vele, es nincs velem mikor szukdegem van ra. Egyszeruen mar nehez nekem ez, hogy csak heti egyszer lathatom. Olyan nehez kibirni. Sokszor komolyan elgondolkozom hogy megeri e szenvedni. Hogy megeri e szomorunak lenni. De aztan mindig ra kell jonnom hogy meg. Imadom, es nelkule kb semmi lennek. O egyszerre a legjobb, es legrosszabb dolog az eletemben. Annyira csodalatos minden egyes vele toltott perc, olyankor ugy erzem mintha egy kulon vilagban lennenk. De mikor vele vagyok ramtort az a marcangolo magany. Es faj, hogy nelkule nem tudok igazan boldog lenni. Kivulallonak erzem magam. Kivulallonak, a sajat eletemben. Egyedul vagyok. De meg mennyire egyedul. Ugy erzem senki sem ert meg igazan. Hogy az emberek allandoan meregetnek, hogy nevetnek. Rajtam... Hogy szerencsetlen vagyok, es kinos. Hogy minden amit csinalok Kinos. Ahogy levegot veszek, ahogy setalok, ahogy pislogok, ahogy eszem, ahogy iszom....
Egyszeruen levagyok lombozva. Es ilyenkor hol van Adam? Hol vannak azok akik megertenek?
Ennyire mas lennek mint a tobbiek?