Ma kivételesen tudtam aludni este. Bár nem mondhatom, hogy kipihent vagyok.
Volt magyarunk, tesink.. A tesiről ne is beszéljünk. Még mindig utálom a partizánt. És akármennyire is azt akarom hogy kidobjanak, valahogy mindig bent maradok, majdnem utolsónak. Ez után volt biosz, kémia. Kémiából TZ. Nem akarom megtudni, hogy hányas lesz. De legalább nem állok belőle bukásra.
Végül volt egy matek, és egy angol. És angol előtt. Beszélgettem egyik évfolyamtársammal. És konkrétan megtudtam, az "ő" okát, hogy miért nem akar velem járni. Hogy kiborultam?Nem. Hirtelen csak semmit éreztem. Ez lehet hogy azért volt, mert már annyi érzés kavarodott bennem. Egyszerre éreztem düht, szeretetet, magányt, fájdalmat, csalódottságot, zavartságot..
Az életben mindig vannak olyan pontok amikor fel kell adni. És.. Lehet hogy most jött el ez a pont. Közben, az élet, sokszor állit elénk döntéseket. És.. Csak te dönthetsz. Csak én dönthetem el, hogy folytatni akarom-e, ezt az állandó szenvedést, vagy hogy, boldog leszek. És nehéz. Nehéz, kűzdeni a fájdalom ellen. Óriási erő kell hozzá. És vannak akik nem is képesek rá, hogy legyőzzék a fájdalmaikat, csak remélik, hogy egyszer jobb lesz. De amig nem teszel érte, hogy jobb legyen, addig semmi sem fog változni. És nekem is cselekednem kell:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése