Annyira üres egy nap volt. Egyrészt egész nap, kb nem is tanultunk, mert az osztályunk fele drámás, és valami szindarabra gyakoroltak, igy a tanárok fölöslegesnek tartották, hogy megtartsák az órát. Szóval a suli.. Igazából, örülnöm kéne, hogy nem tanultunk, de olyan üresek voltak igy az órák..
Mikor hazamentem, gitároztam egy kicsit, meg megpróbálam énekelni, de a betegségem miatt, még mindig fáj a torkom, és még mindig be vagyok rekedve.
Olyan egyedül éreztem magam, és egy szardarabnak. Fogtam magam, felfeküdtem az ágyra, a fejemre húztam egy párnát, és úgy feküdtem egy óráig, a saját nyomorultságomban. Egy órán át, csak kattogott az agyam. ÁÁÁ még mindig utálok, gondolkozni. Mikor anyuék hazajöttek, még mindig csak feküdtem. És el telt jó hosszú idő, mire bejöttek a szobámba, és megkérdezték mi a baj. Vagyis csak apu kérdezte meg. Azt mondta hogy hülye vagyok, és ne foglalkozzak ennyit magammal. És teljesen igaza van:)
Felálltam, összeszedtem magam, letöröltem a könnyeim, és bementem a konyhába, hogy pizzát süssek.
Én és a sütés.. Hangsúlyozom. ÉN SÜTNI!!.
Mikor kész lett, mindenki szerint nagyon finom volt. Anyuék mondták is, hogy többször is csináljak:)
Este beszéltem Ádámmal*-* Alig várom már, hogy vasárnap lássam. És végre átölelhessem, és vele lehessek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése