Kezdjük azzal, hogy egész éjszaka nem aludtam, talán csak egy röpke órácskát. 11től, egészen hajnali 4ig forgolódtam, és kattogott az agyam, minden hülyeségen. Sehogy sem tudtam elaludni. Ez után, sikerült, elaludnom, de akkor sem mondanám h olyan kellemeset álmodtam.
Mikor az ébresztőm megszólalt, gyorsan kipattantam az ágyamból, és elkészülődtem. Elindultam a suliba. Konkrétan úgy éreztem magam mint egy hulla. Na és kivel találkoztam na kivel? Hát persze, hogy "vele".
Először Daniéknak köszöntem, és akkor jött "ő". Puszival köszönt, elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte miért vagyok ilyen semleges. Na vajon? Ez komoly? Tényleg nem esik le neki? Aztán kérdezte h mi volt velem szünetben, nem is nagyon halott rólam. Szóval, beszélgettünk egy kicsit, aztán megölelt és elment. Én meg nem birtam tovább.. És elkezdtem sirni. Sosem csináltam még ilyet. És hirtelen annyira de annyira halottnak éreztem magam belülről. Elfogott az a rossz, üresség érzet.
Aztán sikerült vele megint összefutnom... Utolsó óra előtti nagyszünetben, odajött, és akkor félig megölelt, és odaérintette a hideg kezét a nyakamhoz, mert gondolta hogy engem az zavarni fog... Ma egy pókot is hozzám dobtak, és meg sem rezdültem..:D Nem hogy egy kis hideg..:D
Mikor vége lett az óráknak, összefutottam Bálinttal is. Végre beszéltünk, és nem csak skypon..:D
És kb ennyiből állt a napom. Még itthon tanultam, kb másfél órát.
Hát. Ez az "ős" dolog, vagy jobb lesz és könyebb idővel, vagy egyre csak nehezebb. Reméljük az előbbi:). Vagy talán kéne találnom egy olyan embert, aki teljesen elfelejteti velem. Hiszen elvilge, ha valaki elfelejteti veled a múltad, akkor ő lesz a jövőd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése