Ma Rékával találkoztam. Annyira rég láttam már, és hiányzott az, hogy igy beszélgessünk rendesen. Elmentünk a tejivóba. Ettünk melegszendvicset, meg ittunk forrócsokit. Annyira szeretem Rékát, és olyan fontos nekem, és annyira rossz látni, hogy nem boldog. Bele nézek a szemébe, és látom a szomorúságot. Hiányzik az a régi Réka, akivel órákat tudtam nevetni, meg hülyéskedni. Jó persze én is változtam. És én is mindig szenvedek, de tényleg. Fáj látni, hogy nincs vele minden rendben. És amikor szomorú, én is szomorú leszek. Próbálom bárhogy is felviditani, de nem megy. És annyira rossz, hogy nem tudok neki segiteni. Bár csak tudnék, és megint boldog lenne. Remélem tudja, hogy én mindig mellette vagyok, és rám számithat, bármiben..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése