Ádámmal találkoztam. Úristen már annyira vártam, hogy újra láthassam, és újra vele legyek. Egész héten csak úgy számoltam vissza a perceket, hogy mikor láthatom. A Keletiben találkoztunk, ahol előző héten is, és amikor megláttam, rögtön a nyakába ugrottam. És amikor megcsókolt, úgy éreztem magam, mint egy mesében. Sőt. Az egész nap olyan volt. Az arénában voltunk, körbenéztünk, ettünk, stb. De minden vele töltött perc egy kincs, és minden nélküle eltöltött, pedig csak elvesztegetett idő. Annyira szeretem. Annyira aranyos, tényleg, nem is tudom mivel érdemeltem őt ki.
Mikor haza kellett mennem, már akkor annyira de annyira hiányzott, és már akkor elkezdtem újra visszaszámolni a napokat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése