Kell ehhez egy kis bevezető. Még kb 1 éve amikor egyszer voltam táncversenyen láttam egy srácot, aki nagyon tetszett, kinyomoztam, hogy mi a neve, és bejelöltem facebookon. Mikor Szofiéknál voltam, ráirtunk, és azóta beszélek vele. Egy ideje telefonon is beszélünk elég sokat. És ma találkoztam vele...
Szóval. Reggel, háromnegyed10 kor keltem fel. Igen.. Fáradt voltam, hiszen hajnalban értünk haza. Gyorsan elkészülődtem, és rohantam a vonathoz, épp hogy elértem. Nagyon gyorsan ott voltam a Keletiben, közben Ádám hívott, hogy hol vagyok, ő mindjárt ott lesz. Vártam rá egy picit, tényleg nem sokat, és akkor ahogy meglátott megölelt. Én meg, pillangókat éreztem a gyomromban...
Ez után elindultunk az M10-be, mikor megérkeztünk, először leültünk és beszélgettünk. Olyan jó volt vele végre úgy beszélni, hogy valóban ott van mellettem. Mondta, hogy ő már átszeretne öltözni a táncos ruhájába, de én még nem szerettem volna, mert meg akartam várni Patit. Miután átöltözött, álltunk egymással szemben, és.. és.. megcsókolt. Én meg akkor azt éreztem, hogy csak ő és én vagyunk. Hogy nem létezik rajtunk kívül senki, csak mi vagyunk az egyetlenek a földön.
Pati megérkezett, és átmentem vele átöltözni. Elkezdődtek a tánc órák, és Ádám nagyon aranyos volt. Amikor volt egy kicsi ivó szünet, akkor is rögtön odajött és megcsókolt. Az koreók amiket tanítottak, nagyon tetszettek:)
Az utolsó óráról kiálltam, ahogy Ádám is. Így kimentünk a teremből, és együtt voltunk. Csak ő és én. Annyira természetes volt vele lenni. Olyan érzés volt, mintha már rég óta együtt lennénk, és amikor vele voltam, abban a pillanatban minden annyira tökéletes volt. És nem akartam elmenni. Vele akartam maradni, de sajnos haza kellett indulnom. Olyan nehéz volt tőle elbúcsúzni.
Szerencsére a vonatra nem kellett sokat várnom, így hamar hazaértem, és ez után is telefonáltunk még... Kb hajnali 2-3 körül aludhattam el.
Szóval.. Remélem hogy egy olyan embert találtam, akivel sokáig együtt leszek, és nem fog megbántani. Nem akarom újra azt átélni, amit Danival. Nem akarok már többet amiatt sírni, és nem akarom, hogy amiatt legyenek szürkék a napjaim, hogy ő megbántana. Csak szeretnék, egy tökéletes kapcsolatot. Mert, most olyan tökéletes minden. És azt akarom, hogy így is maradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése