A mai napom. Annyira, de annyira nem volt hangulatom semmihez. Ádám már nagyon hiányzik. És úgy őszintén, nincs is kedvem felkelni, mert úgy nincs miért. Tudom, hogy Ádámot nem fogom látni, szóval, semmi jó nem lesz a napomban.
Reggel majdnem lekéstem a buszt, az eső is esett, hurrá. Mondjuk én tényleg szeretem ha esik az eső, de basszus, hétfőn még a hó esett, ma meg már szakadt a hó. Sőt délutánra még a nap is kisütött egy kicsit. Nem tudok kiigazodni az időjáráson. Ezen szerintem már nem is lehet.
Az órák úgy elteltek. Médián filmet néztünk, megint egy "nagyszerű" magyar film. Nem tudom, de szerintem a magyarok nem tudnak rendezni. Legalább is, nekem nagyon nem jön be. A következő óra matek, angol, föci , és aztán biosz volt. Biosz előtt már nagyon kivoltam. Majdnem elaludtam a szünetben, és annyira rámtört a hiányérzet. Alig várom már, hogy láthassam.. És még 2 teljes nap.. De akkor legalább újra láthatom:)
Apu jött értem, szóval nagyon hamar hazaértem, és leültem tanulni. És utálom a kémiát. Megyek a mekibe dolgozni komolyan.. Annyira nem megy, hogy az hihetetlen. Nem is tudom, hogy hogyan tudok belőle 3as lenni? Úgy hogy szó szerint semmit sem tudok.
Most énekeltem egy kicsit, aztán majd remélem Ádám már nemsokára hiv.. vagyis.. Maaaaaaajd hiv:)
Hétfő. Reggel, úgy keltem fel, hogy azt sem tudtam hol vagyok vagy milyen nap van. De sajnos akkor szembesültem azzal, hogy nem feküdhetek vissza aludni már, hanem készülődhetek, és mehetek suliba. Egy ilyen tökéletes hétvége után, nem a legkellemesebb az iskola gondolata.
Lassan elkészülődtem és amikor elindultam a hó is esett. Hurrá.. Jól kezdődik a reggel. És milyen órával kezdtem na? Info. Kapja be az a köcsög tanár. Még mindig utálom.
A következő óra tesi volt, amin partizánoztunk. Még mindig frissen él bennem az, amikor a játék közben megdobtak és eltört a szemüvegem. Azóta még jobban félek a labdáktól mint eddig. Akármennyire is ki akarok esni a játék elején, valahogy mindig bent maradok kb utoljára. Hurrá..
Ez után volt egy magyar, egy matek, és egy ofő. A szünetekben Bálinttal beszélgettem.
Ofő után a szépkiejtési verseny volt. Érdekes, hogy mi Lottival, meg még páran rendesen készültek, mások pedig annyira leszarták az egészet, hogy válaszható szövegnek, a reggeli Metropolból olvastak fel. Mondjuk, a tanárok is jót nevettek rajta. Sajnos Lotti és én sem értünk el helyezést, de jó volt a hangulat:)
A szokásosnál jóval később értem haza, és rögtön le is ültem a gép elé, mert volt mit bepótolnom az irással kapcsolatban. Mostanában, nem minden nap tudom leirni az aznapi programjaimat, de igyekszem minél hamarabb géphez ülni, és legépelni:)
Huhh 7 óra.. Remélem Ádám hamarosan hiv:)
Hmm.. Tökéletes.. Annyira tökéletes volt minden.
Ádámmal találkoztam. Úristen már annyira vártam, hogy újra láthassam, és újra vele legyek. Egész héten csak úgy számoltam vissza a perceket, hogy mikor láthatom. A Keletiben találkoztunk, ahol előző héten is, és amikor megláttam, rögtön a nyakába ugrottam. És amikor megcsókolt, úgy éreztem magam, mint egy mesében. Sőt. Az egész nap olyan volt. Az arénában voltunk, körbenéztünk, ettünk, stb. De minden vele töltött perc egy kincs, és minden nélküle eltöltött, pedig csak elvesztegetett idő. Annyira szeretem. Annyira aranyos, tényleg, nem is tudom mivel érdemeltem őt ki.
Mikor haza kellett mennem, már akkor annyira de annyira hiányzott, és már akkor elkezdtem újra visszaszámolni a napokat:)
Ma Rékával találkoztam. Annyira rég láttam már, és hiányzott az, hogy igy beszélgessünk rendesen. Elmentünk a tejivóba. Ettünk melegszendvicset, meg ittunk forrócsokit. Annyira szeretem Rékát, és olyan fontos nekem, és annyira rossz látni, hogy nem boldog. Bele nézek a szemébe, és látom a szomorúságot. Hiányzik az a régi Réka, akivel órákat tudtam nevetni, meg hülyéskedni. Jó persze én is változtam. És én is mindig szenvedek, de tényleg. Fáj látni, hogy nincs vele minden rendben. És amikor szomorú, én is szomorú leszek. Próbálom bárhogy is felviditani, de nem megy. És annyira rossz, hogy nem tudok neki segiteni. Bár csak tudnék, és megint boldog lenne. Remélem tudja, hogy én mindig mellette vagyok, és rám számithat, bármiben..:)
És egy újabb jó nap:D
A suli nem volt olyan jó. Tesi óra helyett, én tartottam táncot az osztálytársaimnak és háát.. A tánctudásuk kimerült ott, hogy jobbra egyet és balra egyet:| Nehéz volt velük, sokan ki is álltak... Hogy ők nem tudják megcsinálni. Pedig igyekeztem egyszerűt kitalálni.. Na mindegy... Nem esett olyan jól, de ez van. Utána mondták, hogy nem a koreóval van baj, mert hogy az nagyon jó, csak hogy ők ügyetlenek.
A többi óra, gyorsan elrepült. Tényleg.. Ez a hét is olyan gyorsan eltelt. Mintha még csak tegnap lett volna hétfő.
Délután, az órák után Bálinttal voltam. Először elmentünk a tejivóba. Jó kis, hangulatos hely. Tetszett:)
Ez után átmentünk a corvinba, ott leültünk, beszélgettünk egy kicsit, jól éreztem magam. Jó volt, most egy kicsit, hosszabb ideig beszélgetni vele, és nem csak a suliban egy szünet erejéig:)
Mikor hazajöttem, megint süthettem pizzát. :D Csodálatos.. :D
A mai napból már csak Ádám hiányzik:( Akarok vele beszélgetni, de szinházba mentek az osztályával, és későn érnek haza.. De legalább, holnap után már láthatom. Alig várom*-*-*
Imádom ezt a napot. A suliban, megint nem történt semmi különös. Reggel a Dani haverjával mentem suliba, mert elmaradt az első órám, és úgy érzem a mai nap fölöslegesen is mentem be, mert az osztály másik fele megint próbált, igy megint nem nagyon volt tanitás.
Órák után, megbeszéltük Fruzsival, és Kingával, hogy elmegyünk forrócsokizni. Gyorsan szóltam apunak, hogy kicsit később érek haza, és el is indultunk. Bementünk először a mekibe, hogy én egyek, aztán pedig Kinga elvitt minket egy nagyon különleges forrócsokizóba. Levendula a neve. A hely elég kicsi volt, le sem lehetett benne ülni, viszont nagyon hangulatos volt. Én gyömbéres étcsokis, Fruzsi mézeskalácsos tejcsokis, Kinga levendulás fehércsokis, forrócsokit ivott. Hát valami isteni volt. Mindenkinek ajánlom a helyet. Tényleg megéri:)
Ez után körülnéztünk, vettem egy pulcsit. Nagyon tetszik, és végül hazamentem. Jó volt ez a kis délután. Nem gondoltam semmi rosszra, csak úgy voltam, éltem, és jól éreztem magam.
Mikor hazaértem, anyuéknak is elmeséltem hogy milyen finom volt a forrócsoki, és hogy majd mindenképpen próbálják ki:D
Mikor haza jöttem megint beszéltem Ádámmal. Egészen 11-ig. És utána elnyomott az álom.
Ez a napom. vwaescarghgfxydsudvdsaezdhghgnbd.
Annyira üres egy nap volt. Egyrészt egész nap, kb nem is tanultunk, mert az osztályunk fele drámás, és valami szindarabra gyakoroltak, igy a tanárok fölöslegesnek tartották, hogy megtartsák az órát. Szóval a suli.. Igazából, örülnöm kéne, hogy nem tanultunk, de olyan üresek voltak igy az órák..
Mikor hazamentem, gitároztam egy kicsit, meg megpróbálam énekelni, de a betegségem miatt, még mindig fáj a torkom, és még mindig be vagyok rekedve.
Olyan egyedül éreztem magam, és egy szardarabnak. Fogtam magam, felfeküdtem az ágyra, a fejemre húztam egy párnát, és úgy feküdtem egy óráig, a saját nyomorultságomban. Egy órán át, csak kattogott az agyam. ÁÁÁ még mindig utálok, gondolkozni. Mikor anyuék hazajöttek, még mindig csak feküdtem. És el telt jó hosszú idő, mire bejöttek a szobámba, és megkérdezték mi a baj. Vagyis csak apu kérdezte meg. Azt mondta hogy hülye vagyok, és ne foglalkozzak ennyit magammal. És teljesen igaza van:)
Felálltam, összeszedtem magam, letöröltem a könnyeim, és bementem a konyhába, hogy pizzát süssek.
Én és a sütés.. Hangsúlyozom. ÉN SÜTNI!!.
Mikor kész lett, mindenki szerint nagyon finom volt. Anyuék mondták is, hogy többször is csináljak:)
Este beszéltem Ádámmal*-* Alig várom már, hogy vasárnap lássam. És végre átölelhessem, és vele lehessek:)
A mai nap. Még fáradtabb vagyok, mint tegnap voltam. A suliban is, alig bírtam koncentrálni. Pedig ma legalább aludtam:|
Az első órám rajz volt, aztán magyar, töri, angol. Ezek az órák úgy kimaradtak nekem. Vagyis.. Nem igazán emlékszem semmire. A következő órám Matek volt. És TZ!!!!! Annyira rosszul sikerült. Be se tudtam rendesen fejezni. Remélem azért egy 2es lesz:(. Pedig én készültem, de kifognak rajtam ezek a függvények.
Kedves Matek. Meg vannak a saját problémáim, nem kell még hogy a tiedet is megoldjam!:(
Tesin, ugróköteleztünk, súlyzóztunk, has izmoztunk, meg húzódzkodtunk. Kiderült, hogy nem tudok hátrafelé ugrókötelezni. Huppsz:| Elég ciki... Na mindegy..
Apu megint tudott értem jönni, annyira jó. Ahogy hazaértem, tanultam, tanultam. Na jó.. Igazából csak nagyjából átnéztem. Elég lesz, majd holnap a buszon. Azthiszem.. Abból úgy is az lesz, hogy majd az óra előtt, na mindegy is:D
Délután beszéltem Ádámmal megint egy kicsit, és mentem gitárra. Nem tudom.. Olyan unalmasak ezek a keringő zenék:| Mondjuk, szerintem maga a keringő gyönyörű*-* Alig várom már, hogy egyszer én is keringőzhessek..:)
Nem rég értem haza, és most várom, hogy majd Ádám megint hív. Akarok már beszélni vele:(
HÍÍVJ MÁÁÁR!:D
Hétfő. Utálom a hétfőket. Egyáltalán van olyan aki szereti?
Sikerült, este alig aludnom. Egy órát szenvedtem mire sikerült, egy kicsit is aludnom, amikor felkeltem, forgolódtam, és megint aludtam egy olyan negyed órát, és így ment ez egész este. Szóval.. pff.. Jó fáradtan keltem fel. 0 életkedvvel. Az első órán, fogorvosnál voltunk. Egész kedves ez a fogorvos, ahhoz képest, hogy előző sulimban milyen bunkó volt, meg mindenki fogában talált valamit, amiért fogszabályzót akart adni. A mostani, semmi rosszat nem mondott a fogaimra. Tök jó..:)
Ez után volt egy infónk, UTÁLOM még mindig a tanárt. Annyira idegesít, a lekezelő lenéző stílusa, legszívesebben beleverném a fejét a monitorba...
Tesin jógáztunk. Azt hittem, hogy a jóga az ilyen tökre megnyugtatja az embert. Ahha.. Jól végigszenvedtem az egészet:)
Magyaron, meg Matekon már azt sem tudom mi volt, de a szünetekben tudtam találkozni Bálinttal, és elmeséltem neki mindent. Hiányzott már, hogy beszéljek vele:|
Utolsó óránk ofő helyett Média volt, és kaptunk egy feladatot, valamilyen kis filmet kell forgatnunk. Fogalmam sincs, hogy pontosan még milyet fogok csinálni. De még úgy is van időm addig. Mondjuk ahogy ismerem magamat, az utolsó pillanatra fogom hagyni, és nagyon nem kéne.
Tök jó, hogy apu tudott jönni értem, mert bent volt a városban, és így egy fél óra alatt hazaértem. Tanultam egy kicsit, és beszéltem Ádámmal. Feldobta a napomat. És igaz, hogy szombaton találkoztunk, de nagyon hiányzik. És legközelebb csak vasárnap fogom látni. Addig még van 6 teljes nap:(
Ja és el ne felejtsem. Ma volt anyu névnapja is, így a család este ünnepelt egy kicsit. Boldog névnapot anyu!:)
A mai nap, hogyha mondhatom, egy közel tökéletes nap volt.
Kell ehhez egy kis bevezető. Még kb 1 éve amikor egyszer voltam táncversenyen láttam egy srácot, aki nagyon tetszett, kinyomoztam, hogy mi a neve, és bejelöltem facebookon. Mikor Szofiéknál voltam, ráirtunk, és azóta beszélek vele. Egy ideje telefonon is beszélünk elég sokat. És ma találkoztam vele...
Szóval. Reggel, háromnegyed10 kor keltem fel. Igen.. Fáradt voltam, hiszen hajnalban értünk haza. Gyorsan elkészülődtem, és rohantam a vonathoz, épp hogy elértem. Nagyon gyorsan ott voltam a Keletiben, közben Ádám hívott, hogy hol vagyok, ő mindjárt ott lesz. Vártam rá egy picit, tényleg nem sokat, és akkor ahogy meglátott megölelt. Én meg, pillangókat éreztem a gyomromban...
Ez után elindultunk az M10-be, mikor megérkeztünk, először leültünk és beszélgettünk. Olyan jó volt vele végre úgy beszélni, hogy valóban ott van mellettem. Mondta, hogy ő már átszeretne öltözni a táncos ruhájába, de én még nem szerettem volna, mert meg akartam várni Patit. Miután átöltözött, álltunk egymással szemben, és.. és.. megcsókolt. Én meg akkor azt éreztem, hogy csak ő és én vagyunk. Hogy nem létezik rajtunk kívül senki, csak mi vagyunk az egyetlenek a földön.
Pati megérkezett, és átmentem vele átöltözni. Elkezdődtek a tánc órák, és Ádám nagyon aranyos volt. Amikor volt egy kicsi ivó szünet, akkor is rögtön odajött és megcsókolt. Az koreók amiket tanítottak, nagyon tetszettek:)
Az utolsó óráról kiálltam, ahogy Ádám is. Így kimentünk a teremből, és együtt voltunk. Csak ő és én. Annyira természetes volt vele lenni. Olyan érzés volt, mintha már rég óta együtt lennénk, és amikor vele voltam, abban a pillanatban minden annyira tökéletes volt. És nem akartam elmenni. Vele akartam maradni, de sajnos haza kellett indulnom. Olyan nehéz volt tőle elbúcsúzni.
Szerencsére a vonatra nem kellett sokat várnom, így hamar hazaértem, és ez után is telefonáltunk még... Kb hajnali 2-3 körül aludhattam el.
Szóval.. Remélem hogy egy olyan embert találtam, akivel sokáig együtt leszek, és nem fog megbántani. Nem akarom újra azt átélni, amit Danival. Nem akarok már többet amiatt sírni, és nem akarom, hogy amiatt legyenek szürkék a napjaim, hogy ő megbántana. Csak szeretnék, egy tökéletes kapcsolatot. Mert, most olyan tökéletes minden. És azt akarom, hogy így is maradjon.
Fúúú.. Ez az éjszaka iszonyatosan hosszú volt. De megérte, mert nagyon jó volt.
Ma volt Inez szülinapi bulija. Igaz még csak 2 nap múlva lesz 22, de hát most tudtuk megtartani a bulit:)
Mikor megérkeztünk a helyszínre, ami Inezék rádiójának az épülete volt, akkor segítettem anyuéknak kipakolni a kajákat, piákat, elrendeztük a székeket, asztalokat stb. Lassan megérkeztek a vendégek, kb mindenki ilyen 25-50 év körüli volt.. Szóval. Nem mondanám, hogy egy izgalmas buli volt, retro zenék mentek. Viszont ott volt MCDC is, és rappelt Ineznek egyet a szülinapi dal ként. MCDC azért volt ott, mert mostantól ő is a rádióban dolgozik.
Szóval. Kb egész végig ültem, néztem ahogy táncolnak. Bár jobb lett volna nem látni, sebaj. Olyan éjfél körül, felmentem a rádió egyik munkatársával a rádió stúdiójában, és megmutattam neki, a videókat, ahogy énekelek. Akkor mondta, hogy fel kell vennünk. Így alakult az, hogy hajnali 1kor egy rendes stúdióban énekeltem:D
Olyan furcsa volt, hogy fel vettem a fülhallgatót, és visszahallottam magam. Először furcsa volt így énekelni, de miközben énekeltem, tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom. Tudtam, hogy én igy szeretnék élni. Hogy énekelek. Azt mondták, hogy nagyon tiszta hangom van, és különleges. És kicsit felragyogott bennem a remény, hogy esetleg egyszer valóra válik az álmom.
Csodálatos nap volt a mai. Ahha. Mint a többi, ez is ugyanolyan szarul végződött.
Reggel, elég korán felkeltem, hogy elinduljak az orvoshoz. Ahhoz képest, hogy azt hittem csak egyszerűen megfáztam, kiderült, hogy elkaptam valami vírust, és az orvos egész hétre kiirt. Szuper. Szóval még 2 nap unatkozás:) Vagy tanulás..
Délután, próbáltam pihenni. Sikerült elaludnom egy két órára, és hülyeségeket álmodni:) Mikor felkeltem, beszélgettem a barátaimmal, így legalább nem éreztem magam annyira egyedül. Viszont a nap végén. Egyszerűen nem tudom mi van velem. Napközben, annyira jól tudom tartani magam, és olyan jó kedvem van(viszonylag), de ahogy este lesz, és egyedül fekszem az ágyban, annyira rám tör, a magány, és az a szar érzés. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért érzem magam szarul. Mert valójában semmi okom rá, de még is. És végigvettem a hetemet. Eddig a hét összes napján sírtam. Jó igaz, hogy még csak szerda van, de akkor is. És annyira gyengének érzem magam, és szánalmasnak. Aztán azon gondolkoztam, hogy még valójában, semmi dolgom az életben, csak annyi hogy tanulok, és tanulok. Ja kb. ennyi. És még is úgy élem meg, hogy az élet milyen nehéz, miközben nekem egyáltalán nem az. De az élet sosem lesz könnyebb. Sőt minden csak egyre nehezebb lesz. És mi van, ha már most nem bírom? Mi lesz velem később?.. Néha olyan egyszerű lenne az egészet csak úgy feladni. Ááá.. Inkább nem is gondolok ilyenekre.
Próbáltam összeszedni egy listát amik kicsit is boldoggá tesznek. Eddig 26 dolog került a listámra. És még remélem, hogy sokat rá fogok tudni írni. És talán ha igy összeszedem, akkor, minden napomba betudok iktatni egy kis boldogságot. Talán..:)
Éljen a betegség. Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, mire anyu mondta, hogy feküdjek vissza, nagyon beteg vagyok, semmi értelme igy szenvedni az iskolában. Köszönöm anyu:) Szóval, visszaaludtam, és 11 körül felkeltem. A szemeim be vannak dagadva, az orrom piros, és fáj. Este pedig kis hőemelkedésem is volt. Éljen a megfázás.
Olyan unalmas itthon egyedül. Tudom, hogy kb minden gyerek örül, amikor otthon lehet, és nem kell suliba mennie, de én nem. Itthon nem tudok semmit sem csinálni. Nem röhögök senkin, nem történik semmi érdekes, és semmi fontos. Ráadásul igy sok időm van gondolkozni. És nem szeretek gondolkozni, mert ilyenkor mindent túl komplikálok. Lehet, hogy inkább tanulnom kéne. Na jó, azt azért már nem:D
Elég szarul indult a nap, és szarul is fejeződött be.
Reggel, mikor kimentem hatalmas hóvihar fogadott. Miközben futottam a buszmegállóhoz, teljesen átfagytam, és mindenem tiszta hó volt. UTÁLOM utálom utálom utálom.. A havat. És mindent ami a téllel kapcsolatos. Utálom a hóembereket, a szánkózást, a korizást, a karácsonyt, a sielést, stb...
Mire beértem a suliba, kb úgy nézhettem ki mint egy hóember. (N).
Az óránk elég könnyűek voltak. Bár a dupla infóról, inkább nem nyilatkoznék..
Tesire be sem álltam, nagyon szarul voltam. Jól megfáztam, még a szombati kinti fagyos sétában. Éljen a betegség.
A második nagy szünetben találkoztam Bálinttal, megint ez ebédlőben voltunk, és beszélgettünk.:)
És mikor vége volt az utolsó órámnak, ami ofő volt. Tényleg tök jó 4.33 lett az átlagom. Szerintem egész jó:)
Na de az órák után, kikkel mentem haza?:) Dani haverjaival.. Amúgy jó volt, sokat nevettem rajtuk, legalább kicsit feldobták a napomat. És mikor hazaértem.. Báár ne értem volna haza:/ Tökre vártam, hogy megyek majd táncra, fúú minden jó lesz, amikor közölték apuék, hogy nem tehetjük meg, hogy járjak. Én meg kicsit összeroskadtam. Tavaly, kb ilyentájt kellett abbahagynom a táncot, a sérülésem miatt. És mi történt? Elvesztem. Minden akkor lett rossz. Akkor történt az, hogy elvesztettem azt aki vagyok. A tánc a részem, és nélküle, nem vagyok az aki. Szükségem van rá. Egyszer már elvesztettem azt, amit szerettem csinálni, és nem akartam mégegyszer. Nem számit. Mindent megteszek, hogy tudjak táncolni:) Erős vagyok és nem sirok. Nem sirok, nem sirok, nem sirok. Ááá basszus.. sirok.
A mai nap. Egy családi titkot tudtam meg. Érdekes. Olyan furcsa, hogy egy család, mennyi titkot rejthet. És ma megtudtam egyet, de ki tudja még mennyi van. Gondolkodtatok már azon, hogy mi van ha az egész életetek csak hazugság? Vagy hogy a legjobb barátod, mennyit hazudik neked? Vagy csak egy egyszerű ismerős, mennyit hazudhat? Az emberek, állandóan hazudnak, és iszonyatosan sok titkot rejtegetnek. Mindenkinek vannak titkai. Nekem is. Azt hiszem minden embernek van valami olyan dolga, amit még soha senkinek sem mondott el.
Néha, annyira az emberek fejébe látnék, és miközben beszél hozzám, kideríteném, hogy tényleg az igazat mondja e, vagy ez már az ő kitalált története.
Talán egy tanácsom lenne minden ember felé. Hogyha már hazudsz, legalább önmagadat ne csapd be:) Mert sokszor az emberek ebbe a hibába esnek bele.. Már önmagukat is becsapják. Annyira elhiszik azt a hazugságot, hogy végül már azt gondolják az igazságnak:)
Ez a mai nap hosszú volt. Nagyon. Kezdem is az elejével:)
Mikor reggel felkeltem, az az üzenet fogadott, hogy "ő" büszke rám. Ráírtam tegnap, és elmeséltem neki mi volt, és ezt válaszolta. Hát igen.. Eléggé jól esett, de még is olyan szar.:/ Hogy tudom mi sosem leszünk együtt. De nem szabad ezzel foglalkoznom. Monjduk íagy is egész nap ő jár a fejemben sajnos:S
Fruzsival megbeszéltük, hogy 2-kor találkozunk Kökin, és átmegyek hozzájuk, bemutat a barátainak, beszélgetünk velük stb. Ebből lett az, hogy több órát kint voltunk a szakadó hóba, a hajamra ráfagyott a hó, a kezemet nem éreztem, és szegény embereket zaklattunk telefonon.
Olyan 5 óra körül találkoztunk velük. Fruzsi bemutatott nekik, volt egy Réka, egy Helga nevű lány, és Zoli. Elindultunk valamerre, bár senkinek sem tudta hova menjünk. Először felszálltunk a Hévre és elmentünk a boráros térig. Gondoltuk, hogy beülünk valahova enni, meg ilyenek, de kb senkinél sem volt elég pénz. Ebből lett az, hogy megkértek hogy én énekeljek, és ők tartották a sapkájukat...:D De persze, nem nagyon énekeltem, mert elröhögtem az egészet:"D
Ez után kezdett el szakadni a hó, és elmentünk a Corvinig. Onnan kitaláltuk, hogy inkább menjünk vissza Csepelre. Ahha.. A semmiért utaztunk:)
Miközben ültünk a Héven, embereket hivogattunk. Szegények:/
Amikor megérkeztünk, elkezdtünk gyalogolni, megmutatták nekem milyen csepel, és végül beültünk a mekibe. Hál istennek ott meleg volt. Mire odaértünk, lefagyott a kezem, mert mén hülye nem vittem kesztyűt. Bár, szerintem a kesztyű sem ért volna sokat.
Kb. olyan fél9 lehetett amikor elindultunk haza. Mutatta fruzsi és Zoli, hogy nézzek oda, mennyi rendőr van. Megszólaltam, hogy én csak egyet láttam. Ahha.. Amikor elindult a kocsi sor, 20 után már nem is számoltuk. Érdekes, kíváncsi vagyok, vajon miért volt ott annyi rendőr kocsi.
Teljesen átfagyva hazaértünk Fruzsiékhoz. Bezsélgettünk, hát persze, hogy "ő" volt a téma, és persze, hogy az este sikerült róla álmodnom. És sikerült megálmodnom azt, ami soha nem lesz. Mert soha nem lesz az "ő" és énből MI. :|
Nagyon jól éreztem magam. Tényleg, jó volt a hangulat sokat röhögtünk, sikerült megint új embereket megismernem, remélem én is szimpatikus voltam nekik, szóval ha pontoznám a napot, adnék neki egy 10-est.:D
Ez a mai nap. A nap eleje nem mondanám, hogy olyan jó volt, de a vége...
Reggel szerencsére elmaradt az első két órám, így csak a harmadikra kellett bemennem. Sajnos bioszból Tz-t irtunk. Hát, remélem, hogy jól sikerült:)
A többi óra, gyorsan elment, második nagyszünetben találkoztam Bálinttal, az ebédlőben, ahogy előző nap megbeszéltük. Szeretek vele beszélgetni:)
Miután vége volt az óráimnak, apu jött értem, mert épp arra felé járt. Elmentünk anyuért, és Koppányért(öcsémért). Együtt elmentünk kinaiba ebédelni. Imádom a kínait*-*
Mikor hazaértünk, Inez hívta aput, hogy menjen be a rádiójukba, beszéljen a külföldi munkáról. Kiváncsi voltam, milyen lehet a rádió, és Inez megengedte, hogy én is menjek.
Megérkeztünk, a stúdióba. Még elég kezdő rádió, így nincs még olyan profi műszerekkel berendezve. Egyenlőre csak két mikrofon volt, az egyiknél apu, a másiknál Inez ült. Inez bekonferálta a műsort, hogy mi lesz a mai téma, és akkor aputól kérdezősködött, hogy még is milyen volt kint, miket csinált, azt kapta e amire számított stb. Annyira jó volt aput hallgatni, mások is visszajeleztek, hogy nagyon kellemes hangja van.
Az volt a legjobb, amikor mesélt arról, ahiogy az autóban ült, mert ő ugye kint Skóciában, szállított. És amikor bekapcsolta a rádiót, vagy vett cd-t és azt rakta be, a zenékről mennyi minden eszébe jutott. Hogy mennyi emlék tört fel benne, és hogy mennyi mindenről mi jutottunk eszébe.
Ez után, Inez tőlem is kérdezett, hogy hogyan tervezem a jövőmet. Nagyon meglepődtem, amiért engem is belevont a beszélgetésbe, mert amikor elmentem, úgy volt, hogy én csak hallgatom őket. Eddig jó is volt minden, egész jól elbezsélgettünk, akkor közölte, hogy kb. 20 perc múlva énekelni fogok. Az én szemem meg kikerekedett. WTF?
Gyorsan összeszedtem magam, kitaláltam mit énekeljek. Amikor énekeltem, sorba jöttek az üzenetek, hogy nagyon jó voltam, ügyes vagyok stb. Ez után, egy kis szünet múlva megint énekeltem. Mikor lejárt a műsor idő, Arni(Inez barátja) szólt, hogy még maradjak mert a Yeti kérdéseket akar nekem feltenni. Yetiről annyit kell tudni, hogy ő a karaoke világbajnokság vezetője. Eléggé benne van ebben a szakmában, és annyira jól esett amikor megdicsért. Megkérdezte adásban, mennyit szoktam egy nap énekelni, mit tervezek stb. Akkor mondta, hogy majd a rádióval összetesznek nekem egy zenét, és reméli hogy majd közösen is tudunk dolgozni.
Szóval ez a nap. Annyira megdobta az önbizalmam. Egy hozzáértő ember, mondta azt hogy nagyon jó a hangom. Talán, ha címet kéne adnom ennek a napnak, a Lehetőséget adnám:)
Hmm.. Érdekes volt a napom. Reggel, elmaradt az első órám, igy egy órával ugye később indultam. Na kikkel jöttem együtt a buszon? Igen.. Dani haverjaival:)
Mikor beértem a suliba, sokan mondták, hogy nagyon jó a hajam, meg ilyenek, volt aki azt mondta a másik jonbb volt. Én azt mondom, kell a változás:)
Az egyik szünetben, sikerült is összefutnom "vele". Megdícsérte a hajam. Csoda ogy észrevette:)
Még ebben a szünetben találkoztam Bálinttal, beszélgettünk meg ilyenek. Ez után törin dogát irtunk. Hát.. inkább nem mondom, hogy hogy sikerült.
A következő nagyszünetben, lementem az ebédlőbe hogy találkozzak Bálinttal, és ki jött még akkor? "ő". Pedig, sohasem ebben a szünetben szokott ebédelni. Komolyan.. ez a sors. És még mondta is, hogy üljek le, és bezséljek vele. És olyan jó érzés volt azt mondani, hogy nem.. Bármikor megkér valamire, sosem tudom azt mondani neki, hogy most nem, mert minden alkalmat megragadok, hogy tudjak vele beszélni, de most, kivételesen, sikerült. Büszke vagyok magamra:').
Mikor vége volt az utolsó órámnak is, hazamentem, és tanultam, tanultam, tanultam, egészen eddig.
Talán, a mai napomat, a véletlenekkel tudnám jellemezni. Mert valahogy ez az egész nap, olyan véletlen volt. És ha belegondolunk, hogy valójában nincsenek is vletlenek, és mindennek megvan a maga oka:)
Szóval. Ma, eléggé hozzsuú napom volt. Kb, az egész napom utazásból állt. A suliban, nem igazán történt semmi különös. Kivéve "őt". Odajött hozzám, az egyik órám előtt, és beszélgettünk. És csendesen belül meghaltam:)
Aztán, az utolsó óráról hamarabb elmenntem, azt mondva, hogy táncpróbám lesz, közben csak a fodrászhoz rohantam. Szerintem egész jó lett az új hajam. Olyan, szabadnak érzem magam benne:)
Ez után rohantam haza, és onnan táncra. Imádom, azt a koreót amit veszünk.
Tánc után apu jött értem, és mikor hazaértünk, tanultam egy kicsit, és kb., ennyiből állt a napom.
Igy leirva nem olyan sok, de az utazgatás nagyon kivett belőlem.
Viszont.. ELég boldog vagyok, hétfő óta. Ami olyan furcsa, de örülök neki. Végre.. remélem az is maradok:)
Huhh. De jó, egy éjszakát végigaludni, rémálmok nélkül:) Végre..
Igazából. Ma nem is történt velem semmi különös. Olyan egyszerű és jó napom volt. olyan furcsa ezt mondani. "jó napom" volt..
Fogalmam sincs mit irjak a mai napról. Sőt.. A holnapom, úgy is elég sűrű lesz. Majd akkor irok:)
Inkább itt van néhány inspiráló kép:)
És a mai nap. Sikerült, 3 órát aludnom, igy elég fáradtan keltem fel. Mondjuk. Abban a 3 órában is álmodtam, ami kb annyiról szólt, hogy elmentem amerikai focizni. ÉN!!... És ott volt az egyik fiú aki a sulimba jár, és vele kerültem párba... Foggalmam sincs, hogy hogy volt. Az egész egy hülyeség volt, de a lényege kb ez volt.
Aztán. Először infóval kezdtünk. Utálom az infót. Annyira de annyira köcsög, az a nő aki tartja. És nála, elég nehéz jó jegyet kapni. És ma nekem kellet megtartanom a kiselőadásomat. Elhatároztam, hogy én akkor is jól megfogom csinálni és 4es minimum lesz... És 4est kaptam ááá:D
Ez után volt tesi. Röpiztünk. Még mindig félek a labdától, de eldöntöttem, hogy akkor is tudok szerválni, nem vagyok béna és beletudok ütni. És nem hittem el.. De ÉN szerváltam:)
Ez után volt magyar, és az az utáni nagyszünetben, találkoztam bálinntal, beszélgettünk, aztán odajött a többi osztálytársa, igy a beszélgetésből, nem igazán lett semmi. Mondjuk a következő nagyszünetben bepóróltuk, mert ő lement ebédelni, és akkor mentem vele.. és ott végre tudtunk beszélni:)
És a délutánom... ááá.. Annyira izgultam. Ma mentem az új tánccsapatba. És wow. A tánctanár lenyűgözött ahogy táncolt. És a koreográfia amit tanitott, az is annyira jó volt. Tényleg jól éreztem magam:)
Szóval. Jó napom volt:D Remélem a többi is ilyen lesz. De most rohanok, mert ma van apu névnapja, és hát itt a család:)
Huhh.. Eléggé elvoltam most havazva. Vagyis igazából, annyi minden lekötött, igy nem tudtam irni. Szóval most bepótolom. Talán a vasárnapból annyi a fontos, hogy voltam a családdal étteremben, a nagymamám szülinapját ünnepeltük, és nagyon sokat tanultam a nővéremtől. Megtanitotta nekem azt, hogy ha bevonzzuk a jót, akkor minden sikerülni fog. És még megtanitotta azt is, hogy ha valaki nem úgy fogad el amilyen vagy, akkor arra nem is érdemes pazarolni az idődet. Ne akarj megfelelni senkinek, légy önmagad, és az emberek úgy is szeretni fognak:).
Ez a nap szép része.. és most jön az álmom. Szörnyű volt. Szóval. Először a sulimban voltunk, és mindeki megfertőződött egy virussal. Kicsit olyan mint a REC. Valaki elkapott egy virust, aztán az megharapja a másikat, és az is ilyen zombiszerű valami lesz. Ez történt a mi sulinkban is. Menekültem, az osztálytársaimmal, és pár ismerősömmel(akik nem tudom mit kerestek a suliban) bezárkóztunk az egyik terembe. Ott tartózkodhattunk már vagy egy órája, amikor észrevettük, hogy az egyikünk i megfertőződött. Tudtuk, hogy nem tehetünk mást, innen úgy sem tudunk kiszabadulni, igy mondtam annak az osztálytársamnak, hogy harapjon meg, és fertőzzön meg. Mikor megharapott akkor törtek be az ajtón. Mindenki azt várta, hogy majd jönnek ezek a zombik, de csak apu volt az, és mondta h a rendőrök már elbántak a zombikkal minden rendben van. És ez annyira rossz volt. Egészen eddig kűzdöttem az életemért, és ekkor.. Ekkor áldozom fel magam, amikor már mindennek vége.
Ez után, mindenkit kezeltek, és elvittek egy ilyen elmegyógyintézet szerűségbe. Engem nem tudtak kezelni. Azt mondták, hogy meg kell engem ölni. Ekkor kiszabadultam, és futottam. Elkezdtek üldözni, erdőben, pusztán, mindenhol. Végül tudtam, hogy úgy is megfogok halni, és mivel engem nem tudnak meggyógyitani, igy az emberekben is kárt tehetek. Ezért mondtam, hogy lőjjenek le. Akkor fejbelődtek. De nem haltam meg. Mondtam nekik, hogy még, még. És mire meghaltam, már 4 golyó volt a fejemben. Éreztem, hogy felakarok kelni, de nem tudtam. Folyatódott az álmom. A lelkem továbbvándorolt, egy gyönyörű lány testébe. És a végén, ugyanigy a mi családunkba tartoztam. Elvileg ezt a lányt fogadták pont örökbe, amiatt mert én meghaltam. És ennyi.
Hát.. Nem mindeki álmodik ilyet...
Elég rosszat álmodtam:S Egy jó horrorfilmnek is elment volna..
Azt álmodtam, hogy a családdal elmentünk nyaralni, és egy ilyen kisebb kis házban laktunk. Nem is faház, de ahhoz hasonlitott. Mikor bementünk a házba, minden rendben volt hülyéskedtünk stb, de amikor az én saját szobámban voltam, éreztem, hogy van ott valami. És akkor megfordultam, hirtelen megláttam egy alakot, ami eltűnt. Gondoltam, csak képzelődtem. Aztán további furcsa dolgok történtek. Leestek tárgyak, kés repült felénk, ami aput majdnem megölte. De ami még furcsább volt, hogy volt egy átjáró a házban, a konyha, és a szobák között. De nem tudtunk átmenni rajta, külön meg kellett kerülni a házat. Pedig, az átjáró nem volt lezárva, de mikor átakartunk menni, nekiütköztünk valaminek. Olyan volt mint egy láthatatlan fal. A ház, egyre ijesztőbb lett. Különböző hangokat, hallottunk, és úgy döntöttünk minél hamarabb elmegyünk innen. Jó is lett volna, épp mentünk volt a kocsihoz, amikor az ajtóban, megint csak nekiütköztünk egy láthatatlan falnak. Megpróbáltunk az ablakokon kimenni, de azok is igy voltak lezárva. Körbenéztünk a házban, hogy mivel tudnánk kijutni. Volt benne, egy kisebb robogó szerűség, gondoltuk talán kitudjuk törni a falakat, mert ilyen elég vékony falak voltak. Apu szállt volna rá a motorra, de visszarántotta valami. Én is megpróbáltam felszállni rá, és engem is visszarántott az a valami, próbáltam folyamatosan, megszabadulni attól a dologtól, ami belemarkolt a ruhámba, de nem tudtam kiszabadulni. És itt felkeltem...
Mikor felkeltem, kimentem, hogy csináljak magamnak egy teát. És igen, amilyen ügyes vagyok tönkre tettem a teafőzőt. Anyuék elég mérgesek lettek, és megkért, hogy amig ő szenved a teafőzővel, csináljam meg a palacsintákat. Sikerült, levernem, a gázon lévő, forró, palacsintasütőt. Épp, hogy nem a lábamra esett. Szóval igen.. Értem, hogy apuék miért nem szeretik, amikor a konyhában vagyok. Mindig mindent tönkreteszek..:)
A nap további részében zenét hallgattam énekeltem. És, majdnem elfelejtettem, hogy rámirt Dani. Kérdezte hogy mi van velem, meg ilyenek. Érdekes. Sokszor gondoltam, hogy mi lenne, ha rámirna, de ma annyira nem számitottam rá..:)
Szóval. Amikor már azt hinnéd, nem lehet rosszabb. Még is lett:)
Ma kivételesen tudtam aludni este. Bár nem mondhatom, hogy kipihent vagyok.
Volt magyarunk, tesink.. A tesiről ne is beszéljünk. Még mindig utálom a partizánt. És akármennyire is azt akarom hogy kidobjanak, valahogy mindig bent maradok, majdnem utolsónak. Ez után volt biosz, kémia. Kémiából TZ. Nem akarom megtudni, hogy hányas lesz. De legalább nem állok belőle bukásra.
Végül volt egy matek, és egy angol. És angol előtt. Beszélgettem egyik évfolyamtársammal. És konkrétan megtudtam, az "ő" okát, hogy miért nem akar velem járni. Hogy kiborultam?Nem. Hirtelen csak semmit éreztem. Ez lehet hogy azért volt, mert már annyi érzés kavarodott bennem. Egyszerre éreztem düht, szeretetet, magányt, fájdalmat, csalódottságot, zavartságot..
Az életben mindig vannak olyan pontok amikor fel kell adni. És.. Lehet hogy most jött el ez a pont. Közben, az élet, sokszor állit elénk döntéseket. És.. Csak te dönthetsz. Csak én dönthetem el, hogy folytatni akarom-e, ezt az állandó szenvedést, vagy hogy, boldog leszek. És nehéz. Nehéz, kűzdeni a fájdalom ellen. Óriási erő kell hozzá. És vannak akik nem is képesek rá, hogy legyőzzék a fájdalmaikat, csak remélik, hogy egyszer jobb lesz. De amig nem teszel érte, hogy jobb legyen, addig semmi sem fog változni. És nekem is cselekednem kell:)
Ma.. Konkrétan meghaltam.
Kezdjük azzal, hogy egész éjszaka nem aludtam, talán csak egy röpke órácskát. 11től, egészen hajnali 4ig forgolódtam, és kattogott az agyam, minden hülyeségen. Sehogy sem tudtam elaludni. Ez után, sikerült, elaludnom, de akkor sem mondanám h olyan kellemeset álmodtam.
Mikor az ébresztőm megszólalt, gyorsan kipattantam az ágyamból, és elkészülődtem. Elindultam a suliba. Konkrétan úgy éreztem magam mint egy hulla. Na és kivel találkoztam na kivel? Hát persze, hogy "vele".
Először Daniéknak köszöntem, és akkor jött "ő". Puszival köszönt, elkezdtünk beszélgetni. Kérdezte miért vagyok ilyen semleges. Na vajon? Ez komoly? Tényleg nem esik le neki? Aztán kérdezte h mi volt velem szünetben, nem is nagyon halott rólam. Szóval, beszélgettünk egy kicsit, aztán megölelt és elment. Én meg nem birtam tovább.. És elkezdtem sirni. Sosem csináltam még ilyet. És hirtelen annyira de annyira halottnak éreztem magam belülről. Elfogott az a rossz, üresség érzet.
Aztán sikerült vele megint összefutnom... Utolsó óra előtti nagyszünetben, odajött, és akkor félig megölelt, és odaérintette a hideg kezét a nyakamhoz, mert gondolta hogy engem az zavarni fog... Ma egy pókot is hozzám dobtak, és meg sem rezdültem..:D Nem hogy egy kis hideg..:D
Mikor vége lett az óráknak, összefutottam Bálinttal is. Végre beszéltünk, és nem csak skypon..:D
És kb ennyiből állt a napom. Még itthon tanultam, kb másfél órát.
Hát. Ez az "ős" dolog, vagy jobb lesz és könyebb idővel, vagy egyre csak nehezebb. Reméljük az előbbi:). Vagy talán kéne találnom egy olyan embert, aki teljesen elfelejteti velem. Hiszen elvilge, ha valaki elfelejteti veled a múltad, akkor ő lesz a jövőd.
Az utolsó nap a szünetből. Még reggel kihasználtam, hogy utoljára sokáig aludhatok. Sajnos holnap suli. Vagyis, igazából, várom már, hogy találkozzak, az osztálytársaimmal, vagy bizonyos emberekkel, de semmi kedvem tanulni.
Gondolom, mindenki az utolsó pillanatra hagyja a tanulni valókat, ahogy én is, igy ma gőzerővel jegyzeteltem, és csináltam a leckét. Közben Rékával találkoztam délután, bementünk egy kávézóba, forrócsokiztunk, beszélgettünk, stb.
Szóval, igen. Ilyen unalmasan telt az utolsó szüneti nap.
Holnap, kelhetek újra 5:50kor, utazhatok 1 órát, végigszenvedhetem a tanitási órákat, és a végén, újra buszozok 1 órát, és tanulok. Egyszóval, vissza, az unalmas szürke napokba.
Félek "vele" találkozni. Félek, ha meglátom, kicsit összetörök. Nem. Erősebb vagyok én ennél. Majd szépen mosolygok, mintha semmi nem történt volna. Vagy éppen rideg leszek. Mindegy. A lényeg hogy. HOLNAP SULI!!
És Boldog Új Évet mindenkinek. Nem hiszem, hogy ez az év valamivel is különbözne majd a többitől, de ki tudja. Álljunk, pozitívan a dolgokhoz, hogy az idei évem sikeres lesz, minden téren. Baráti, szerelmi, karrier. Nincs is karrierem.. Ez mondjuk kicsit úgy hangzott mint valami horoszkóp. Na de mindegy is.
Szóval. Hogy telt a szilveszter éjjelem? Tök egyszerűen. Elmentünk Nóriékhoz, akkor elkezdtünk story cubeozni. Vicces kis történeteket találtunk ki. Röpke 1 óra alatt eljutottunk a 11. világháborúig:D Aztán Filmet néztünk. Hát igen. Más velünk egy idősek, piálnak, és másnap szenvednek a másnapossággal.
Éjfélkor, koccintottunk, és kívántunk. Remélem, teljesülni fog:). Aztán, sajnos, a házból nem lehetett látni, a tűzijátékot, így csak egyet láttam sajnos:(. Pedig úgy szeretem a tűzijátékokat.
Éjfél után, még karaokiztunk, végül felmentünk a szobába, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és lefeküdtünk aludni. Olyan 5ig, fél6ig maradhattunk fent. Vicces, hogy Nóri szobájában pici volt a hely, a földön négy matrac le volt fektetve, hogy öten elférjünk, és sajnos ezek a matracok csak úgy fértek el, hogy én kb. az ajtóban aludtam.:D
De mindent összevetve jól éreztem magam. Sokat nevettünk, hülyéskedtünk. Lehet, hogy ez nem egy olyan szilveszteri "buli" volt, hogy mindenki halál részegre itta magát, meg minden második ember behányt, meg bömbölt a zene, de nem is vágyom ilyenre. Sokkal jobb szerintem csak egy ilyen kis egyszerű beszélgetős "buli", amikor a közeli barátaiddal vagy:)
Szóval. 2013 van. Annyira nem szimpatikus ez a 13-as szám:|.
Hát. Kezdjünk bele egy újabb, és talán jobb évbe!:)
Az órák úgy elteltek. Médián filmet néztünk, megint egy "nagyszerű" magyar film. Nem tudom, de szerintem a magyarok nem tudnak rendezni. Legalább is, nekem nagyon nem jön be. A következő óra matek, angol, föci , és aztán biosz volt. Biosz előtt már nagyon kivoltam. Majdnem elaludtam a szünetben, és annyira rámtört a hiányérzet. Alig várom már, hogy láthassam.. És még 2 teljes nap.. De akkor legalább újra láthatom:)
