2013. január 08.

A mai nap... Szar volt, mint a hét összes napja.
Este, 3 fajta képpen álmodtam meg, hogy hogyan fogok elkésni a suliból. Sajnos, az egyik fajta késésem, majdem bekövetkezett, mert ha nem futok a busz után, valószinű, hogy csak késve érek be. Szóval a reggeli kis futás is megvolt. Jól van, egészséges az....
Mikor beértem a suliba, az első órán, magyaron dogát irtunk, tesin meg aerobikoztunk. Nem szeretem az aerobikot úgy döntöttem. Alapból semmi kedvem nem volt mozogni, de sikerült elérni, hogy leszakadjanak a lábaim:(.
Ez után volt egy bioszom, és két kémiám. Hmm.. Bioszon végig zenét hallgattam, kémián pedig rajzoltam. A többiek szerint egész jó lett a rajzom:) Annyira érezni lehetett már az egész osztályon, azt a pénteki hangulatot. Már mindenki haza akart menni, elmenni hétvégére, stb.
Az utolsó óra angol volt. Már nem emlékszem mit csináltam:| Az év egyik legunalmasabb iskolai napja volt.
Órák után, rögtön mentem pulmonológiára, az asztmám miatt. Minden évben van ilyen vizsglat. Örülök, mert azt mondták, nagyon jó a tüdőm:) Szóval, minden rendben van.
Holnap elvileg átmegyek Ádámhoz.. De eléggé csak elvileg, mert anyuéktól a héten 3-szor kérdeztem meg, és eddig mindig az volt a válaszuk, hogy még meggondolják. Igen.. Mégis mikor? Holnap reggel?!

Aztán megkaptam azt.. vagyis igazából nem pontosan ma, hanem még hétvégén, úgy mondd kibeszéltek.. A lényege az, hogy nekem alapjából nagy önbizalmam van, és hogy csak megjátszom magam. Úgy látszik, igaz az a mondás, hogy tartsd fent a látszatot, és a végén azzá válsz. Köszönöm, hogy még a barátaim is csak azt látják belőlem amit kifelé mutatok, de hogy valójában ténylegesen mit gondolok? Valaki tudja? Van olyan ember? Már én magam sem tudom. Örülök, hogy vannak barátaim. De sajnos, már nekik is meg kell válogatnom, hogy mit is mondok el...