Ma Ádám jött át hozzánk, és anyuékkal reggel beszélgettem, hogy majd hogy lesz a mai nap meg hasonlók. Ebből sikerült összevesznünk, megmondtam nekik hogy pszichológushoz fogok menni, mert már nem normális ami történik velem... Ja igen.. Tegnap valójában nem történt semmi.. De még is szarul éreztem magam, egyszerűen nem tudom hogy miért, de olyan rossz érzés fogott el, hogy sirnom kellett.. És megint.. Kárt tettem magamban. Egyszerűen nem tudom mi van velem. Ha kicsit is jobban érzem már magam, újra szenvedni akarok, és keresek valami okot, hogy rosszul legyek. Lassan két éve lesz már, hogy ez igy van. Két éve, sirok kb minden második nap, két éve szenvedek. Egyszerűen vágyom arra hogy rosszul legyek, miközben éppen ezzel teszem magamat tönkre.. Rékával beszéltem erről tegnap este, és azt mondta, hogy szerinte pszichológusoz kell mennem. És nem ő az egyetlen aki igy gondolja.
Szóval.. Reggel ugye veszekedtem apuékkal, és elmondtam nekik ezt a pszichológusost, mire mondták, hogy csak egy tini vagyok, és hogy majd úgy sem fog tudni az mit kezdeni velem, és hogy nőjek fel, és hogyha ennyire utálom az életet, akkor akasszam fel magam.. Itt betelt a pohár nálam, és rögtön el is indultam a vonathoz, mert először Ádámmal találkoztunk a keletiben. Nem zavart, hogy kint szakad az eső, és még van egy csomó időm a vonat érkezéséig, de minél előbb elakartam otthonról tűnni. Minél messzebb kerülni anyuéktól. Miközben gyalogoltam, nem birtam tovább és elfogott a zokogás. Rékát felhivtam, mert azt mondta, hogy rá bármikor számithatok. Mikor beszéltem vele, eleinte a sirástól meg sem tudtam szólalni.
Réka igyekezett megnyugtatni, és mondta, hogy majd minden rendben lesz, és hogy ne sirjak, mindent meglehet oldani.
Felszálltam a vonatra, és igyekeztem nem sirni, megtörtöltem az arcom, és igyekeztem rendbe hozni az óriási feketeséget a szemem körül, mert sajnos nem vizálló szemfestéket használok.
Mikor megérkeztem a Keletibe Ádám már ott volt, megölelt, megcsókolt, és sajnos elkezdtem megint sirni.. Nem birtam, pedig nem akartam, hogy sirni lásson. Túl gyenge vagyok:| Szóval elmondtam neki is hogy mi volt ma, meg hasonlók, és akkor igyekezett megnyugtatni, és elindultunk hozzánk.
Amikor hazaértünk, kicsit izgultam, hogy anyuék milyenek lesznek. Bemutatkoztak egymásnak, apu feltette a szokásos kérdéseit, és ezután ők elmentek az unokatestvérem szülinapjára, igy Ádámmal ketten maradtunk.
Beszélgettünk, pizzát rendeltünk, filmet néztünk. Olyan tökéletesre sikerült ez a délután, a délelőtthöz képest. Jól éreztem magam Ádámmal, és annyira jó volt újra látni, már nagyon hiányzott. Olyan jó volt újra átölelni, megcsókolni, érezni az illatát, stb. Nagyon szeretem, és hihetetlenül fontos nekem.
Olyan fél6 körül jöttek a szülei, és amint elment, már is hiányzott. És a legrosszabb, hogy most megint várnom kell egy hetet amig újra láthatom:|.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése