back to the basics

A mai napom volt 2014 szerintem legszerencsétlenebb napja. Kezdjük azzal, hogy reggel mikor felkeltem észrevettem hogy elvesztettem a szerencsekarkötőm, sajnos fogalmam sincs hogy hol:( Keresgéltem de nem találtam:(.
Apu elvitt tüdőszűrésre, mert most már szerencsére betöltöttem a 16-ot így irány dolgozni juhuuu!...
Ezzel minden rendben, aztán apa mondta, hogy ő most nem visz haza, hanem megy rögtön dolgozni, gondoltam persze elég nagy lány vagyok hazatudok egyedül is menni. Minden rendben volt az úton is, de amikor kiakartam nyitni a kapunkat vettem észre, hogy nem hoztam kulcsot. És ahogy az lenni szokott persze hogy pont most ilyenkor nem volt otthon senki. Ez az Réka ügyes vagy, ilyen egy érett nő...
Végül megoldottam, hogy elmegyek apum testvére munkahelyére és ő adaadja nekem a kulcsot. Ahha.. először rossz helyre mentem el, de ha ez még nem volt elég az eső is elkezdett esni, éljen éljen!
Már iszonyatosan éhes voltam, azthittem hogy kilyukad a hasam, amikor találtam a hermióne minden benne van  táskámban egy csokit :3
Végül sikerült eljutnom a jó helyre, és már robogtam is haza a busszal. Ez konkrétan két órát vett igénybe.
Megebédeltem otthon, és elindultam a kökihez, mert ott találkoztam egyik barátommal. Sajnos neki sem ez volt a legjobb napja:(
Beültünk a Frei Cofféba, meg beszélgettünk jól éreztem magam nagyon.
Aztán hazajöttem, és ááááá.... Annyi gondolat kavarog a fejemben, nemsokára el kell döntenünk milyen nagyfaktot veszünk fel. Ehhez pedig szükséges szerintem az, hogy majd mivel akarok foglalkozni később. Apuék azt akarják hogy ügyvéd legyek. Én meg Énekes akarok lenni, persze ez tényleg csak egy B terv. Egy nagy álom. De gondolkodok az újságíráson is, de nem tudom mennyire menne.
Ráadásul Ádám most elutazott olaszországba EB-re, és hihetetlenül hiányzik:(
Egyedül érzem magam, kimerült vagyok, és.. Nem tudom, annyi érzés van bennem, amit egyszerűen nem tudok leirni. Van amit nem is tudok megnevezni. Kicsit elkeseredett is vagyok. Olyan mintha nem lennének céljaim, mintha nekem nem menne semmi, és én egy semmire kellő vagyok. Sosem leszek olyan okos, és talpraesett mint a nővérem, vagy az anyukám. Sosem vagyok semmiből sem kiemelkedő. Én vagyok a csend a zenében, a folt a fehér papíron, az elnyomott cigaretta.
Úgy érzem, mintha nem élnék, csak pislákolnék mint egy gyertya ami hamarosan kialszik. Pedig most kéne egekbe nyúéó lánggal éggel. Most kéne pompáznom. Most kéne kinyilnom. Most kéne boldognak lennem.

2013. december 22.

Magány.
Ma egész nap sorozatot néztem, hiszen nem volt senki akivel tudtam volna lenni. Egyedül vagyok. Szar dolog. És nincs senki akivel beszéljek. Tudjátok mit érzek? Hogy nekem soha semmi nem jön össze. Ma gondolkoztam azon, hogy kéne irnom egy listát az év legjobb pillanatairól, amiko boldoggá tettek. Egy szót tudnék ráirni. Ádám. És ezzel be is zárult a lista. Próbáltam felidézni olyan pillanatokat, amik olyan jók voltak, de őszintén csak az jut eszembe hogy mennyi mindent vesztettem el idén.
Már csak két nap van karácsonyig, mindenki izgatottan várja, végre szünet van, mindenki örül neki, mennek ide oda. Mindenki. A barátaim is, csak éppenséggel nélkülem. Örülök hogy Ádám jól érzi magát, de hiányzik. Szükségem van rá.
Előre érzem, hogy az idei karácsonyom is szar lesz. Utálom ezt az egészet. A karácsony arról szól, ogy midnenki drága ajándékokat vásárol a másiknak, és azok pedig felvágnak vele. Már csak az is segitene, ha legalább a hó esne:/
Jéézusom.. Hogy fogom én még végigcsinálni az elkövetkező 6 napot egyedül? Egyre rosszabbul érzem magam napról napra. Tudjátok mit érzek? Hogy nekem sosem sikerül semmi. Nekem sosem jön össze. Soha.
Ááá nem tudok mit irni.

2013. december 21.

Rég írtam.. Tudom. Igazából nem tudtam irni, nem tudtam hogyan irjak le dolgokat. Egyszerűen csak cikáznak össze vissza a gondolataim.
Az elmúlt hetekben megirtuk a tz-ket, és örülök h végre letudtam mindent, és pihenhetek. Ennyiben jó minden. Bár, még sosem voltam olyan magányos mint most. Itt van Ádám és örülök neki. Még soha senkit nem szerettem ennyire, és nem rajongtam érte. Hiszen Ádám olyan mint egy menedék. Mikor vele vagyok, akkor elmenekülhetek minden elől, és akkor csak ő és én vagyunk a tökéletes. Ez a szerelem nem igaz?:)
Tudjátok azon gondolkoztam hogy boldogság nem létezik. Minden embernek az a célja hogy boldog legyen. De őszintén, van olyan ember aki tényleg boldog? Oké érzel boldogságot pillanatokig. De nem hiszem hogy lehet boldogságot érezni huzamos időn keresztül. Vagy csak én vagyok ilyen elcseszett:)
Hamarosan karácsony van. Remélem, hogy ez nem lesz annyira elcseszett mint a tavalyi. Bár van egy olyan érzésem, hogy pontosan ugyanolyan csalódott leszek, és megint sirás lesz a vége, mint minden évben.
Ma volt a szünet első napja, és hát mit is mondjak. Elég unalmas volt, szar. Ádámmal voltam tegnap, ott aludtam, de ők ma elutaztak, igy itthon voltam, apuékkal együtt kajáltunk, aztán meg nővéremnek a karácsonyi bulijára mentünk ami nem is tudom. Nem mondanám valami jónak. Az első perctől kezdve vártam hogy vége legyen.
Úristen mostanában olyan rosszul alszok. Csak rohanok folyamatosan. Valaki mindig üldöz, üldöz, én felkelek, és annyira megvagyok izzadva:( Nagyon rossz. EZz tuti jelent valamit.
Jajj ma nagyon összevissza irtam, Látjátok? csak cikáznak össze vissz a gondolatok. Nem bírom, megőrülök.
És istenem, olyan egyedül vagyok. A szünet rlső hetében kb nem is lesz programom:( Még sosem volt ilyen.

2013. december 8.

Az én életem, veszélyes. zavarodott, nem normális. Ma nem birtam tovább, úgy döntöttem, megpróbálok midnent visszaállítani a rendes kerékvágásba. És mivel rájöttem h Ádámra kuzrávra szükségem van, irtam neki. Féltem hogy nem fog válaszolni, de irt. És beszéltünk. És azt éreztem hogy van még remény, hogy újra az enyém legyen, azt irta menjek le hozzá monorra. Én meg, gyorsan összekaptam magam, és rohantam. Úgy éreztemn hogy futok az életemért. Miközben utaztam annyira izgultam. Nem tudtam mi lesz. Féltem hogy talán már sosem kapom vissza. Egyszerre remegtem, mert annyira fáztam, közben pedig folyt rólam a viz. Azthittem meghalok. Mikor odaértem a kapujukhoz, vettem egy nagyon mély levegőt és becsöngettem. Istenem nem tudom mikor iozgultam valaha is ennyire. És akkor kilépett az ajtón. A szivem majd kiugrott a helyéről. És tudjátok mit éreztem mikor újra megláttam? Azt hogy megint szerelmes vagyok. Hogy vele akarok lenni. Hogy nem akarom többé elvesziteni. Megölelt. Olyan jó érzés volt újra érezni őt. Bementünk a szobájéba, és beszélgettünk, erről az egészről. És megigértem neki, hogy megteszek mindent hogy boldog legyen, mert annyira szeretem, és többet nem akarom elvesziteni. Akkor megcsókolt. És.. most újra együtt vagyunk. És olyan jó érzés az, hogy újra hiányolhatom, ahogyan kimondja hogy kicsim, amikor azt mondja hogy szeret. Amikor tudom hogy ott van nekem, és számithatok rá. Hogy van miért várnom a hétvégét. Szeretem nagyon.. Tényleg. Még soha nem szerettem senkit ennyire. Soha nem rajongtam még senkiért ennyire. Szeretlek <3

És ne feledjétek. Ha valakit tiszta szivedből szeretsz, soha ne hagyd el. Na jó, ez tök alap. Csak én vagyok ilyen idióta, hogy elhajtom magam körül azokat akiket szeretek, és akik engem is szeretnek:D

2013. december 07.

Igazából. Nagyon nagyon nem vagyok túl Ádámon. Elkezdett hiányozni. Hiányzik a vele eltöltött idő. Amikor minden olyan jó volt. Hogy előtte annyira magam lehettem, és nem kellett szégyellnem semmit. Hogy annyi mindent megtudtunk beszélni. Hogy nem voltam egyedül. Vagyis de egyedül voltam, de ha kellett tudtam rá számitani. Hogy mindig milyen nehéz volt elválni, de utána jó volt a találkozás. Hiányzik hogy annyira szeretett. Hogy mellette igazán sosem voltam egyedül, és segitett. Hiányzik hogy tartoztam valahova, valakihez. Már Hanna sincs itt... Legalább ő lenne. Annyira magányos vagyok. Ennél nincs is rosszabb érzés. Ha lehetne istenem úgy visszamennék az időben. Olyan jó lenne ha ez csak egy film lenne, és a végén happy end lenne. Én mikor kapom azt meg? Régen minden olyan tökéletes volt. Hiányzik ez a tökéletesség. Vissza akarom kapni a régi életem. Sosem gondoltam hogy valaha ezt mondom, de visszaakarom. Bárcsak...

Vagy akkor már tudnék teljesen új életet kezdeni....

2013. December 6. Mikulás!

Hmm.. Mikor azt hiszem nem jöhet rosszabb, de jön. Szörnyű. Hanna, közölte, hogy nem kér többet a barátságomból. Hogy én elvettem az önbizalmát, és a sárga földig tiportam, hogy csak játszadoztam vele, és én egy szörnyű ember vagyok. Most egy kicsit én is annak érzem magam.
És Ádám megint hiányzik egy kicsit. Most hogy közeleg a hétvége egyre jobban előtört bennem, hogy már nem fogom többet látni. Még nem vagyok teljesen túl rajta. Azért még is csak nagyon sok mindent adott. Komolyan nem értem hogy birta eddig velem. Nehéz eset vagyok. Ebből is látszik mennyire szeret/szeretett. Nem baj, az idő mindenen segit. Life goes on. Én döntöttem igy, és jól döntöttem. Ebben biztos vagyok. Ki tudja mit fog még hozni a sors. Csak sodródom:)
Olyan nehéz ez. Néha olyan jó lenne más életében lenni. Neem, azért nem akarnék más életében lenni, de jó lenne néha csak igy kiszakadni az életből. De  hát nem lehet. Mindig erősnek kell lenni:)

Újra kicsit magányosnak érzem magam.
Csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor elakarod engedni,de még mindig kitartasz mellette, és amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol kezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok mint akkor.

Ja egyébként boldog mikulást. Én sok sok gumicukrot kaptam :3

December 4.

A mai napom, sokkal boldogabban telt el, mint az előző kettő. Vagy inkább előző három. Mondjuk a tegnapi délutánom is jó volt, hiszen Márkkal voltam:).
Ma túl vagyok egy két oldalas esszé iráson. Verselemzést kellett irni, és egy k*baszott unalmas szar versről kellett oldalakat pofázni. Remélem meg lesz a hármas. Viszont, azt fedeztem fel, hogy a nap többi részében nem idegeskedtem. Eddig minden perben valami máson járt az agyam, stresszeltem, de ma nem. Lehet Márk jó hatással van rám. Olyan nyugtató, vagy nem is tudom. Délután mentem gitárra és a tanárom szerint sokat fejlődtem énekből, és meg is jegyezte, hogy mennyivel kisimultabbnak látszom. Érdekes. Tegnap még reggel a buszon, egy ismeretlen nő megkérdezte, hogy jól vagyok e. Képzelhetitek milyen fejem lehetett:D
Nem tudom. Úgy érzem, most hogy nincs az Ádám, olyan kiegyensúlyozottabb vagyok, nem aggódok. Nincs veszekedés, nem idegesit fel senki. Kicsit a végén ezt a kapcsolatot már inkább kényszernek éreztem. Szóval most igy sokkal nyugisabb minden. És képzeljétek ma nem hiányzott. Bár eddig is mindig ez volt. A hétvége után az első 2-3 napban nagyon hiáynzott, utána jött a már megszokott elhidegülés tőle. És most is ugyanez van. Túl sokszor hiányzott már eddig, túlságosan is hozzászoktam hogy van valakim de igazából nincs is. Tudjátok. Mi úgy igazán sosem voltunk együtt.
Délután, mikor hazaértem, beszélgettem apuval és tökre lehangolt. Azt mondta, nem is énekelek jól, sőt visszafejlődök:(. Mostanában mindig lehangol. Esküszöm, hogy depressziós.
Ja és nem járhatok táncra:( Ráadásul a hajamat sem festethetem be. Mondjuk még a hajfestés a legkevesebb. Nem baj, majd csak megoldom valahogy:)
Igy a napvégére, felszabadultnak érzem magam. Olyan érzés van bennem, hogy szabad vagyok. Nincsenek korlátok. Jól érzem magam. Tényleg:)

Imádom ezt a számot <3 She was a good girl...