2013. június 9.

Uuuhh.. A mai reggel. Szörnyű volt. Azt hittem megfogok halni. Mikor felkeltem, forgott velem a világ, hányigerem volt, és a fejem lüktetett... Szegény Ádám. Végre megengedték, hogy együtt aludjunk, erre elszúrok mindent:( Anyuja tök aranyos volt, csinált nekem teát, meg adott gyógyszert. Egyébként nagyon szeretem a szüleit. A szülei a példaképeim, igy kapcsolatilag.
Azt szeretem Ádámban, hogy a legrosszabból is a legjobbat tudja kihozni. Délutánra már hálistennek jól voltam, így mégsem volt rossz ez a nap sem. Sőt.. Tökéletes volt, mint mindig. Mindegy egyes perc az Ádámmal. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy úristen mennyire szeretem, és mindig egyre szerelmesebbnek érzem magam, de már nem tudom, hogy ennél jobban lehet e szeretni valakit. Vagy ennyire rajongani érte.