Szeretek náluk lenni, és mint mindig ma is minden tökéletes volt. Kivéve egy valamit... Már mikor a vonatállomáson odamentem hozzá, megcsókolni és megölelni, láttam hogy van valami baj, meg is kérdeztem, de azt mondta minden rendben van. Meg kérdeztem még az együttlétünk alatt párszor, de mindig azt mondta, hogy semmi baj. Aztán végül kinyögte mi a baj. A szüleivel kapcsolatos.. Én úgy vettem le az egészet, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni nekik. És akármennyire is igyekszik, úgy érzi mindig mindent csak elszúr. Pedig nem. Vagyis... Igen ő is hibázik, de hát ki nem? És értem én hogy meg akar felelni a szüleinek.. De ami már megtörtént megtörtént. Változtatni már nem tud rajta. Szerintem fölösleges ezt túl agonizálni. A legjobb lenne ha összeszedi magát, és nem pedig magába roskad mint egy kaki. Na jó ez kicsit erős volt... A lényeg, hogy eltervezett most mindent, hogy mi hogyan lesz.. Remélem sikerül neki minden, legalább is én mindenben támogatni fogom. Hiszen ez is a dolgom. Nem?
Ui.: A lehetőség mindig nagyobb, amikor eltűnik, mint amikor érkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése