A mai napom a rettegésről szólt. Reggel mikor felkeltem, iszonyatosan féltem, de igyekeztem magam összeszedni. Átgondoltam mit fogok mondani apának, és leültem tv-t nézni, hogy addig is eltereljem a gondolataimat. Mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó, úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről. Apu belépett, és éreztem, ahogy a pulzusszámom emelkedik. Vettem egy mély lélegzetet és belevágtam. Mikor sikerült kiböknöm, apu elfordult tőlem. Annyira csalódott volt. Sietnie kellett el, de azt mondta, este még beszélünk róla..
Elmentem, hogy találkozzak két lánnyal, akiknek ruhát adtam el. Az egyik lány vagy háromnegyed óráig gondolkodott, hogy megvegye e vagy sem. Végül az egyiket megvette a másikat nem. Na mindegy:)
Aztán mentem táncra, és fúúúúú... Meghaltam annyira melegem volt. Ráadásul elróbáltuk a fellépő ruhában is , és nagyon mélyen remélem, hogy szombatra enyhül majd egy kicsit az idő. Hazafelé, eléggé kétségbe voltam esve, vajon apuék hogyan döntöttek, de egész úton azt mondogattam magamnak: "Katona vagyok, mindent túlélek".
Mikor beléptem a házba, apu és anyu is elég nyugodtak voltak. Bár ez még nem jelentett számomra. De ahhoz képestz, hogy mennyire ráparáztam az egészre, minden okés volt. Annyi az egész, hogy nem aludhatok együtt Ádámmal... De nem mintha ez sokat számítana:)
Ui.:Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig.
A mai napom csodás volt. Egészen a mostani percig. Ma vagyunk Ádámmal öt hónaposak, és gondoltam meglepem. Ahha, a busz nem jött, így lekéstem a vonatot amivel odaértem volna. De valami csoda folytán, nem az a vonat jött, ami minden megállógelyen megáll, hanem az ami csak páron, így hamarabb odaértem Ádámékhoz. Siettem a házukhoz, és magassarkúban sikerült egy jó nagyot esnem, szerencsémre, 2 autós is látta. Éljeeen Réka szerencsétlenségei. Mikor beértem a ázukba, gyorsan felszaladtam a tesója szobájába, és vártam amíg Ádám hazajön. Tudtam, hogy sejti hogy menni fogok, így direkt figyeltem midnen kis részletre, hogy nehagyjam lent a ciőm, és nehogy az ő szobájába menjek be. Még jó, hogy annyira ismerem, hogy tudtam előre minden lépését. Mikor hallottam hogy megy fürdeni, gyorsan átfutottam a szobájába, és elbújtam. Gondoltam majd mikor belép a szobába hátulról ráugkrok és megcsókolom, mint a filmekben. Ahha.. Szegénykémet úgy megilyesztettem:( Na mindegy is:) Tökéletes volt vele ez a mai nap is, imádom a hülyeségeit, és azt, hogy elfogad olyannak amilyen vagyok, hogy tud kezelni, amikor borzasztóan viselkedem, és hogy mellettem van, és mindig próbál segíteni. Tökéletes volt vele ez az 5 hónap, és remélem még vagy 1000-szer ennyi időt elfogunk tölteni együtt:) Ő a legtökéletesebb fiú, barát, társ a világon.Ő a legjobbak legjobbika. Sajnos mikor jöttem haza, a vonat 40 percet késett, és a busz is vagy 10-et. Ez az én szerencséém juhúúú.. Mire hazaértem, a sok álldogállástól annyi vízhólyag lett a lábamon. Hangsúlyozom magassarkúban voltam, komolyan már úgy voltam vele, hogy letépem a lábamról. Hazaértem, és úristen. Valószínűleg holnap megalok, mert beszélnem kell apuval... El kell neki mondanom, és kinézem belőle, hogy egész nyáron nem mehetek majd sehova, szóval fel kell készülnöm rá, hogy ez volt az utolsó napom a nyárból. Legalább egy tökéletes utolsó nap volt. Komolyan, ha nem írnék holnap, vagy holnap után, valószínűleg meghaltam.. Bárcsak, lenne egy csapóajtó. De komolyan, nagy szükségem lenne most rá, hogy csak úgy eltűnjek:(
Ezt a számot énekeltem ma neki.. Minthogyha hozzá írták volna:)
Ui.:A sikerhez vezető út karbantartás miatt zárva.
Ma úgy éreztem magam mintha, egy grillsütőben lennék. Átjött reggel Hanna, úgy volt hogy kimegyünk napozni, de ilyen melegben, szerintem 1 perc alatt leégtünk volna. Délutánra megvoltam hívva vizipipázni, először úgy volt hogy csak egyedül megyek egy osztálytársammal, és annak a haverjával, de végül Hanna is jött velem. Baromira izzadtam az úton. De komolyan, folyt rólam a víz. szörnyű volt. Ahhoz képest hogy azt mondták, az egész nyár ilyen esős lesz, ahhoz képest, iszonyatos hőség van. A vizipipa nagyon jó volt, trópusi ízűt szívtunk. Jó érzés volt, kicsit úgy lenni, hogy csakúgy vagyok. Mikor jöttünk vissza Hannával, akkor Ádám hívott, hogy nem tud velünk lejönni a Balatonra nyaralni:( Az egész nyárban kb ezt vártam, és ez lett volna a legjobb. Na mindegy. Ez tökre elrontotta a napomat. Ráadásul este kellett mennem táncra, amihez semmi kedvem sem volt. Ráadásul tök szar volt a tánc is, nem éreztem magam valami jól. Na mindegy, elég szarra sikerült ez a napom, ahhoz képest hogy milyen jóm volt a délután:(
Ma, nagyon szorult a hurok... De nagyon:S Reggel, készülődtem, mert délután találkoztam a régi osztálytársammal. Mekibe mentünk.... Még mielőtt elindultam volna, apu elkezdett kérdezősködni. Ádámmal kapcsolatban.. Én pedig próbáltam terelni a témát, visszakérdezésekkel, nem adtam pontos választ, stb.. Anyu, szerencsére kimentett.. Köszönöööööm:) Mikor léptem ki az ajtón, megkérdezte mikor jövök haza. Basszus.. Tudtam hogy megfogja kérdezni. Az volt a terv, hogy Ádámnál alszok, és anyu meg is engedte, de úgy hogy apu nem tud róla. Igy hát, csendesen elmotyogtam, hogy majd.... Nem mondhatja azt, hogy nem válaszoltam:D A mekibe én hamarabb értem, mint Ági, igy picit vártam rá. Felvettem a tegnap vett szinátmenetes ruhámat, és úgy éreztem magam benne mint egy hercegnő. A szine miatt, Hamupipőkének éreztem magam, hiszen neki is ilyen kékes a ruhája. Egyébként régen ő volt a kedvenc disney hercegnőm. Amikor Ági megérkezett, rögtön el is kezdtünk beszélgetni. Huhh, az a két óra nagyon gyorsan elrepült vele... Sajnos, voltam olyan hülye, hogy az egyik szenndvicset, betettem a táskámba, és a buszon vettem észre, hogy kiborult, és összekoszolta a nadrágomat, és a pólómat. Éljen RÉÉÉKA... Olyan szerencsétlen vagyok:D Mig vártam a kökin a vonatra, volt férfi aki megfülyült, mosolyogtak rám. Őszintén.. K*baszott jó érzés volt:Dxd Úgy volt, hogy ádám kijön értem a vonatállomásra, de sajnos csak később értek haza, igy elgyalogoltam hozzájuk, és az anyujával beszélgettem:) Ahogy megérkeztek, Ádám nyakába borultam. Istenem annyira szeretem, de tényleg. Elsem tudom mondani. Este is, olyan csodálatos volt vele. Lehet, hogy nem ő az a bizonyos szőke herceg a fehér lovon, de ő engem hercegnővé tett. Mindenkinek kivánom, hogy egyszer legyen egy ilyen tökéletes kapcsolata. Mikor vele vagyok, elfelejtem a gondjaimat.. Legtöbbször.. Sajnos ma este sikerült elsirnom magam... Félek aputól nagyon:S Volt már máskor, amikor ő aludt nálunk, akkor is elsirtam magam, és annyira aranyos volt. Puszilgatott, ölelgetett, aztán egyszercsak megszólalt, hogy tudtam, hogy nem szereted, ha húsvétkor meglocsolnak, de azért hoztam kölnit, hogy anyudat legalűbb meglocsoljam, aztán elővett a táskájából egy csokit, és azt mondta, hoztam magamnak csokit is, mert gondoltam, ha nem locsollak meg, nem kapok majd. Kibontotta a csokit.. Erre azt mondta: de most megosztom veled a csokimat, edd meg, hidd el jót tesz. Este hajnalban, elkezdtünk csokit enni. Annyira aranyos. Úristeeen...:D
Azért még mindig félek aputól nagyon, nagyon nagyon...:SSSSS Ui.:Ha sírsz, nincs aki lássa könnyeid. Ha fáj a szíved, nincs ki észrevegye a fájdalmad. Ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod. De próbálj meg csak egyszer fingani ...
Hmm... Ma reggel ismét kifeküdtem napozni, és ahogy tegnap is, ma is sikerült egy kicsit barnulnom. Eléggé magányosnak éreztem magam otthon, így úgy döntöttem elmegyek vásárolni. Éppen az árkádba tartok, amikor csörög a mobilom.. Privát számot jelzett ki. Beleszólok, erre közlik velem, hogy a music fm-től hívnak, és az én számomat sorsolták ki, most lejátszanak egy zenmét, és ha felismerem kapok 10000 ft-ot. Lejátszották a számot, de nem ismertem. Valamilyen rapp volt. Fogadjunk, hogy valamelyik ismerősöm szórakozott velem:D Tök jó érzés volt, egyedül sétálgatni, csinosan voltam felöltözve, így sokan meg is néztek. Nemszámított hogy megnéztek, de azért jól esett. Kicsit hercegnőnek éreztem magam vagy hogy mondjam.Vettem, egy színátmenetes ruhát, és egy felsőt a stradivariusban. Mikor hazajöttem, teljesen felvoltam dobva. Megfeledkeztem magamról, nem érdekelt semmi. Böszke voltam magamra. Büszke voltam arra aki vagyok, arra amiket elértem. Úgy éreztem, hogy a legjobb, amit kihozhattam magamból, az itt áll. Hogy eleget küzdöttem már, és feladom. Mert megvan mindenem. És ennél többre nincs is szükségem. Itt az idő, hogy végre boldog legyek tényleg. Anyuval este megnéztük a várandósokat. Ajánlom mindenkinek, tényleg jó film. Most pedig itt ülök, és az egész napi jó kedvem teljesen kiszállt belőlem. Sírok. Nem tudom mi van velem. Szeretnék eltűnni. Szeretnék Ádámmal lenni. Bárhol csak nem itthon. Nem akarok szembesülni a dolgokkal, amit még kapni fogok...
Ui.:Az életben csak egy dolog szép, de az épp nem jut eszembe!
Ma reggel felkeltem, és mondhatni nem sok kedvem volt az egész naphoz, egészen addíg amíg nem tudatosult bennem, hogy HÉ ma van a nyár első napja. Kipattantam az ágyból felhúztam a redőnyt, és elöntött az a szabadság érzés... Végre nem kell semmire sem tanulnom, teljesítenem, görcsölnöm.. Akkora kő esett le a vállamról. Kint sütött a nap, így rohantam is napozni. ÉN... NAPOZNI?!!!! Talán egy kicsit barnultam is, bár ahogy lefeküdtem a nap rögtön el is ment. Pfff... Ezaz.. Aztán elkezdtem készülődni, elmentünk apuékkal kajálni, meg megcsináltatni Áronnak a ballagási csokrát. Ilyen kis aranyos nyalókás csokor lett:) Mikor hazaértünk átmentem Hannáékhoz, és az addigi jókedvem el is tűnt. Úristen, teljesen lelombozódtam. Elindultunk a ballagásra, Áronról készítettünk képet, aztán akcióba léptünk. Rólunk Hannával legalább száz kép lett, Áronról meg talán sikerült kettő.. Hupsz..:D A ballagás elég unalmas volt. Mint minden ballagás az. Úristen tavaly én ballagtam. Te jó ég.. Olyan gyorsan elszaladt ez az egy év. Mintha csak tegnap lett volna. Bár egyáltalán nem bánom, hogy vége lett a "Kőrösis" szakasznak az életemben. Sőt, az új suli, egy felüdülés volt. Tavaly én kaptam vagy száz virágot, és az én ballagási bulimra ment mindenki. Vissza mentünk Hannáékhoz, és pukkadásig ettem magam. Komolyan úgy éreztem magam mintha terhes lennék:D Este fél10kor eszembe jutott, hogy mostmár haza kéne indulnom. Szerencsére Hannáék hülyeségei teljesen feldobtak. Mesélte, hogy Áron be akarta bizonyítani, hogy biztosan megtudja őt siratni, így fogta magát és kidobált mindent anna szekrényéből. Erre ideges lett, elkezdte kergetni a ház körül, ütötte harapta stb. Felmegy Áron szobájába, és kiborít mindent, fogott egy rágót, megrágta jól, széthúzta, és rátette a monitorra..:DD Hazafelé futottam. Magassarkúban.. Lehet, hogy majd benevezek egy ilyen versenyre:). Most itt ülök, és Ádám nagyon hiányzik. Beszéltünk de igy üzenetet írni, nem az igazi:( Jöjjön már haza, szükségem van rá!!!
Ui.:Inkább csináld holnap! Ma már eleget hibáztál!
Hmm... Ha a mai napot jellemezném.. Nem ezt nem tudom jellemezni, inkább elmesélem mi volt. Hálistennek később kellett kelnem, mert ma az osztállyal levéltárba mentünk és csak negyed10kor találkoztunk a Moszkva téren. Azaz Széll Kálmán téren, mondjuk tök mindegy, nekem az Moszkva marad. Nagy nehezen, eljutotttunk a helyszínre, de a kedves tanárnőnek köszönhetően bejártuk az egész várost. Komolyan annál a tanárnál még egy szobanövénnyel is többet értünk volna. ELőadást tartottak nekünk magáról a levéltárról, meg Leövey Kláráról, hiszen ugye a sulik névadója.. Az előadás közben sikeresen elszundítottam... Túúl érdekes volt. Ez után beültünk Fodiékkal(osztálytársaimmal)mekizni, és indultam haza.. MIkor hazaértem apuval egyből mentünk is vissza a kökibe, ez után pedig elmentünk kocsikat nézni. Miért van az, hogy az összes amelyik tetszik, az 3 millió felett van?:( Miközben sétálgattunk az autókereskedésben, szépen lebarnultam. Na jó csak egy picit, de tőlem a barnulás már nagy teljesítmény:D Sajnos, két évig nem mentem napra, mert megnéztem az alkonyatot, és tetszett ogy ők milyen fehérek voltak...?!....... Kínos.. Este mentem táncra, és huhh.. Nem tetszik a koreó, de nagyon nem. Szerintem tökre lefogunk égni:( AZtán sikerült meghúznom is a lábam. Most is fáj, és áucs:( Ádám nincs itthon, mert Romániában van versenyen, és nem tudok vele úgy beszélni, hiányzik, és haragszom is rá. Bár őszintén én sem tudom miért. És sikerült, most így estére teljesen lehangolódnom. Ezaz.. Már megint itt tartunk. ÁÁÁáááá... Annyira most még a nyarat sem várom, és még mindig nem készült el az a bizonyos nyári listám.. efijpdkílmklrjklftttttcwoiqhggggggggggiopduwf89zg98rfjhiadz6rawp9ö Ui.:A lelkiismeret az, ami akkor fáj, ha minden más testrészed jól érzi magát.
Őszintén, ma nem is értem miért jöttünk be. Az órákon már nem csináltunk semmit, és az utolsó kettő el is maradt, így délben végeztem. Lottival bementünk a kökibe, vásárolgattunk. El is ment így hamar az a két óra, és utána mentem át Ádámhoz. Még csak pár napja láttam, de így is nagyon hiányzott. Még mindig azt fejtegetem, hogyan lehet így szeretni valakit:) Szeretek náluk lenni, és mint mindig ma is minden tökéletes volt. Kivéve egy valamit... Már mikor a vonatállomáson odamentem hozzá, megcsókolni és megölelni, láttam hogy van valami baj, meg is kérdeztem, de azt mondta minden rendben van. Meg kérdeztem még az együttlétünk alatt párszor, de mindig azt mondta, hogy semmi baj. Aztán végül kinyögte mi a baj. A szüleivel kapcsolatos.. Én úgy vettem le az egészet, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni nekik. És akármennyire is igyekszik, úgy érzi mindig mindent csak elszúr. Pedig nem. Vagyis... Igen ő is hibázik, de hát ki nem? És értem én hogy meg akar felelni a szüleinek.. De ami már megtörtént megtörtént. Változtatni már nem tud rajta. Szerintem fölösleges ezt túl agonizálni. A legjobb lenne ha összeszedi magát, és nem pedig magába roskad mint egy kaki. Na jó ez kicsit erős volt... A lényeg, hogy eltervezett most mindent, hogy mi hogyan lesz.. Remélem sikerül neki minden, legalább is én mindenben támogatni fogom. Hiszen ez is a dolgom. Nem?
Ui.: A lehetőség mindig nagyobb, amikor eltűnik, mint amikor érkezik.
Hmm.. Reggel sajnos megint elég szarul éreztem magam, de úgy voltam vele hogy valahogy túlelem ezt a mai napot is. Így elinduzltam suliba. Hálistennek a legtöbb órán már nem csináltunk semmit, igaz hogy matekon tz-t írtunk, mire az óra végén kijelenti, hogy nem fogja osztéályozni. WTF? ez mire volt jó neki?... na mindegy. Mondjuk hálistennek, talán az egyesem pont meglett volna. Délután átmentem Hannához, és végre befejeztük azt a pólót amit elkezdtünk. Nagyon tetszik. Szóval eltelt a mai napom. És ma táncoltam, és úristen annyira jó volt.. Olyan érzés tánc közben, mintha egy másik világba kerülnék.. Minden érzelmemet kitáncoltam. Most itt ülök a gép előtt, ahhoz képest, hogy este alig aludtam, egyáltalán nem vagyok fáradt. Kiderült ma, hogy nyáron nem tudok elmenni dolgozni. Basszus. Annyira jó lett volna pénzt keresni. Minden amit igy elterveztem, tönkrement.:(
Kéne irnom egy nyári listát. Hmm.. Mik azok, amik semmi képpen sem hiányozhatnak a nyárból?
-
-
-
-
-
fogalmam sincs mit kéne irni....
Uuuhh.. A mai reggel. Szörnyű volt. Azt hittem megfogok halni. Mikor felkeltem, forgott velem a világ, hányigerem volt, és a fejem lüktetett... Szegény Ádám. Végre megengedték, hogy együtt aludjunk, erre elszúrok mindent:( Anyuja tök aranyos volt, csinált nekem teát, meg adott gyógyszert. Egyébként nagyon szeretem a szüleit. A szülei a példaképeim, igy kapcsolatilag. Azt szeretem Ádámban, hogy a legrosszabból is a legjobbat tudja kihozni. Délutánra már hálistennek jól voltam, így mégsem volt rossz ez a nap sem. Sőt.. Tökéletes volt, mint mindig. Mindegy egyes perc az Ádámmal. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy úristen mennyire szeretem, és mindig egyre szerelmesebbnek érzem magam, de már nem tudom, hogy ennél jobban lehet e szeretni valakit. Vagy ennyire rajongani érte.
A mai napom jól kezdődött.. Vagyis azt hittem. Anyu végre megengedte, hogy ádáméknál aludjak. Aztán később rájöttem, hogy csak úgy, hogy apu nem tud róla.. Aranyos hogy falaz nekem:D Sajnos korán kellett kelnem, mert még várt rám egy gitárvizsga, smit sikerült isd elszúrnom. Ez van, szar vagyok. Vagy, gyakorolhattam volna.. Lehet nem kéne mindig mindent az utolsó pillanatra hagynom. Hupsz A vizsga után, siettem Ádámhoz és most itt vagyok vele a versenyén. Idefele eltévedtünk az úton. Ez van mikor két hülye összekerül:D Jellemző ránk:D Konkrétan fogalmam sincs, hogy ő most hol van, tök egyedül érzem magam, kb egy szardarabnak. Ezaz Réka, tedd csak tönkre magad még jobban, a fölös gondolataiddal. Okos vagy. Remélem hamar le megy a verseny és Ádám is ügye lesz. Helyzetjelentés. Megint egyedül ülök. Ádám második lett szolóban, nagyon büszke vagyok rá, tényleg olyan ügyes volt. Csapattal harmadikok lettek:)
Este az eredmény hirdetés után, 11 és éjfél között jött értünk apuja, és hazamentünk hozzájuk. Fárasztó nap volt az biztos:) főleg a kincsemnek <3
A mai napom hangulata ingadozó volt.. Jöttek svéd cserediákok a suliba, és úristen. Olyan előadást csináltak nekünk:D Volt benne abba szám,mai slágerek, és énekeltek magyart is. Ami a legjobban tetszett, hogy mindannyian egyéniségek voltak. egytől egyig. Ráadásul, mindenki tudott valamilyen hangszeren játszani. Úristen tök jó lenne, Megtanulni dobolni, vagy elektromos gitáron játszani:D Mondjuk elvileg azt nemsokára kaphatok. Zsíír. Ahhoz képest, hogy ez mennyire feldobott, este annyira rosszul éreztem magam. Olyan volt, mintha bennem egy lufi, folyamatosan, megtelt volna boldogsághormonokkal, és egyszer csak annyi gyűlt össze benne, hogy kipukkadt, és minden boldogságom elszállt. A tánc is szar volt, nem tetszett az sem amit tanultunk, el is fáradtam, és a fejem is fájt. Gondoltam este hazaérek, majd rögtön lefekszek. Ahha... Ebből lett az, hogy megint fentvoltam hajnali 1-ig. Ez egy örök körforgás. Sosem fogom kipihenni magam:D
Huhh.. Régen írtam? igen talán.. sajnos, semmi időm nem volt. Folytonos tanulás, rohanás, Ádámmal volta, És természetesen a barátok sem maradhattak ki. Kezdjük azzal, hogy hál istennek Hannával, újra elkezdtem beszélni. Tulajdonképpen elválaszthatatlanok vagyunk. Teljesen olyan mintha a testvérem lenne. Mindent megtudok vele beszélni, talán nála jobb barátot nem is kívánhatnék magamnak. Hogy Rékával és velem mi lett? Megszakadt a kapcsolatunk. Nem mondom azt, hogy nem fog hiányozni, de nélküle is élem az életemet. Az évek során, annyi barátom el fog tűnni mellőlem, és csak az igaziak fognak megmaradni. Az időhiányom, úgy alakult ki, hogy visszamentem táncolni. Nem a legjobb, de egy kis mozgásnak tökéletes. Belépett egy újabb ember az életembe. Érdekes hogy két idegenből, hogy lesz hirtelen ilyen jó barát. Egyébként Szabinak hívják. A buszon ismertem meg. Nemrég költöztek a környékre, és pont az sulim melletti iskolába jár. Szóval zsír:D Talán a most bennetek felmerült kérdés az az, hogy mi van Ádámmal... Őszintén? Minden tökéletes. Lassan 5 hónapja vagyunk együtt. Voltak természetesen kisebb veszekedések hullámvölgyek, de melyik kapocslatban nincsenek? Én imádom őt, és ő is engem, ez így van jól. És mindjárt itt a nyári szünet. Az osztályváltásnak hála, egy két tantárgyból sikerült rontanom, bár valamiből éppen javítottam.Ez az osztály sokkal keményebb.. Vagyis a tanárok keményebbek. De itt legalább tudok tanulni, nem úgy mint az előző osztályban. Az egy botrány volt ami ott folyt. Ráadásul az új osztálytársaim nagyon jó fejek, és Lotti is átjött velem:D Szóval.. Az életem rendbe jött, azthiszem.. De a legrosszabb még csak most kezdődik.
Ui.: A lényeg lényege lényegtelen, mert mindenki senkije mindenkinek.
