szánalom

Ez egy külön bejegyzés. A napomtól független. Fáradt vagyok. Kimerült, üres, csalódott. És hogy miért? Nem tudom. Hiányzik valami amitől nem vagyok teljes. Magányosnak érzem magam. Az embereknek úgy érzem szükségük van rám, sokan irták hogy eltűntem, hiányzom nekik, stb.. Ez mind szép és jó. De valahogy még sem érzem azt, hogy igazán számítok. Hogy igazán szükség van rám. Szarul érzem magam. Félek előre nézni a jövőben, mert olyan kilátástalan. Rossz hogy nem láthatok előre dolgokat. Félek is.
Keresem a boldogságot, és mikor megtalálom, sikerül is mindent elcsesznem. Utálom, hogy saját magamat hangolom le, hogy gondolkozok, és ezekkel az ocsmány gondolatokkal, az őrületbe kergetem magam.
Pillanatnyilag eltűnnék. Na jó, nem pillanatnyilag, hanem szinte mindig. Túl akarok lenni mindenen. Vagyis a nehézségeken amik várnak rám. Mert félek tőlük. Félek, hogy nem leszek majd képes megkűzdeni. És emiatt a fölösleges félelem miatt, a jót sem tudom kiélvezni.
Szegény Ádámot sokszor a negativitásommal kikészitem. Sőt a legtöbbször mindnekit. Na jó ez hülyeség. Nem szoktam mindeki előtt negativ lenni, csak azok előtt akik előtt tudom hogy megtehetem,. hogy tudom hogy szeretnek ahhoz eléggé, hogyha önmagam vagyok, akkor nem fognak a szarban hagyni, hanme segitenek. Épp ezaz segiteni is próbálnak de nem tudnak, mivel nem hagyom. Kaki vagyok... Egy darab kaki. Egyedül, a kibaszott üres lelkemmel. Egyedül, kifacsartan. Akár csak a egy narancs.
Nem nkább citrom mert az savabyú. szóval egy kifacsart citrom.
A francba.. nincs kedvem folytatni a szarjaimat. Komolyan igy olvasva szánalmas.

2013. augusztus 30.

Ma eleg hosszu napom volt, illetve meg lesz. Reggel felkeltem 9-kor, es igy csak 6 orat aludtam mivel Hannaval 3ig beszelgettuk. Jo volt ujra vele lenni. Szeretem az ilyen beszelgetos, teazos esteket. Es szeretem Hannaban, hogy annyi kozos van bennunk de meg is annyi kulonbseg.
Halistennek Hanna megigerte hogy vigyaz Koppanyra amig apu haza nem er, igy eltudtam menni talizni Adammal. Eleg jol indult a nap. Elmentem hozza a tancorajara, utana pedig elindultunk az arkadba vasarolni. Adam vett maganak egy halom cuccot, en meg rgy sapit. Es uristen. Az vab rairva hogy genius!!!*-*
Ez utan atmentunk az arenaba, es at a kokibe. Egy floafert vettem fel, es teljesen feltorte a sarkam. Meg verzik is. Komolyan meghalooook. Mar alig birtam lemenni a lepcson hogy adamtol elkoszonjek mielott felszall a vonatra. Igy osszessegeben jo volt eddig a nap, csak ne fajna ennyire a labam. Most a buszon meg a cipomet is le kellett vennem. Aaaaaaaaa... segitseeeeeeg! ilyenkor olyan jo lenne ha jonne egy superhos es hazarepulnek vele.. Neha szoktam ilyeneken gondolkodni, hogy mi lenne ha mondjuk tenyleg letezne pokember stb. eskuszom jo lenne. najo.. tudom hogy hulye vagyok.
Ma en alszom Hannaeknal, mar hianyzik a csaladja. Varom hogy lassam oket:)
Na ennyit mara...
Ui.: Auuuuu... mielott uj cipot vesztek fel, gondoljatok ra hogy jo lesz e egy hosszu setahoz...
ja es bocsi hogy ekezet nelkul iram csak telefonrol igy gyorsabb:)

2013. augusztus 29.

Reggel nyugisan elkészültem, és elindultam ádámhoz. Hamarabb értem hozzájuk mint ő, ezért Kriszt beengedett és vártam. Amúgy tökre szeretem a családját, és már ők is kicsit úgy néznek rám mint egy családtagra. Legalább is remélem.
Mikor Ádam megérkezett jól esett hozzá bújni. Megpuszilgatni. Úgy imádom. Annyira összeillunk.
Sajnos korábban haza kellett indulnom, így most a vonaton ülök, és ismét zuhog kint az eső. Hogy fogok így haza gyalogolni? Az esernyo semmire sem elég:S
Amúgy olyan rossz. Ahogy elvalunk Ádámmal, máris olyan magány fog el. Ha életem ennek a fejezetének címet kéne adnom az lenne a neve: málnás depresszió. Hiszen rendben van minden de belül mégis, olyan üresség tölt el. Olyan furcsa ez. Boldog depresszió. uuu süt a nap. ez tudjátok mit jelent? szivarvaaanyt. ez az út az eletemre hasonlít. Rossz, zavaros, de megragyog egy fény sugár és pillanatnyi boldogság fog el. Értitek. eső, nap, szivárvány.
Ajjh. miért dudal folyton a vonat?
Hanna este átjön és nálunk alszik. már várom h beszélgessek vele. hiányzik:(
hát. ennyi mára.
Ui.: a hold sötét oldalán járni.

egyedul ujra.. 2013. augusztus 28.

Ma egesznap utaztam... Reggel mikor felkeltem ádám már nem volt mellettem. Elindult a nyári munkájába. Szinte egész nyáron 5-kor kelt szegény:(.
Kimasztam az ágyból elkészültem hogy még. időben haza erhessek mert az öcsémre kellett vigyáznom. Miközben utaztam hazafelé, teljesen ramtort a magány. Az az elmúlás érzése.
Ahogy kinéztem a busz ablakából akkor vettem észre hogy mennyire beborult az idő. A szél óriási sebességgel fújt. éppen ekkor láttam meg az elsárgult faleveleket ahogyan a szél tornádó szerűen sodorja őket magával. És ekkor esett le. Ősz. Ősz, ősz, ősz.... Vége a nyárnak én mi a szart csináltam eddig? 
Leginkább Ádámmal voltam, ami jó. Sőt tökéletes volt vele, és úgy érzem a kapcsolatunk csak erősödött, bár szörnyű lesz hogy szeptembertől már csak heti egyszer láthatom. Ááá... belegondolni is rossz.  Sok minden kimaradt a nyaramból. Nem sátoroztam, nem voltam vidámparkban, keveset voltam Hannaval és Lottival, stb...
Mire hazaertem szarrá aztam. Az esernyo kb. csak annyira volt elég hogy a hajam ne legyen vizes. Sőt... Még arra sem.
Megszaritkoztam és mikor az eső elállt akkor elindultam a fodrászhoz. Mondtam már hogy unom így a hajam? de az a baj, hogy mivel rövid nemigazán lehet rajta változtatni. ráadásul a frufru sem áll jól így az az ötlet is kilove:(.
A délután folyamán egész végig csak utaztam. este 9re értem haza. kipurcanva. Egyedül, magányosan. Egész délután a városban egyedül voltam. Egyébként azért voltam bent hogy eladjam pár holmimat, amik már nem kellettek és volt is rá jelentkező ezért velük találkoztam.
Ekkor. Hosszabb idő után először tört rám, az a régi érzés. Az a rossz. szomorú lettem. És elgondolkoztam. Vajon ez a "depresszió" egész életemen át fog kísérni? Vajon életem legnagyobb küzdelme mindig önmagam ellen lesz? Nem tudom....

Ui.: Egyéb fogalmak híján nevezzük életnek.